A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
38 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. A most leírt fajokon kívül az Arcestes tridentinus vörös meszének gazdag faunája még egész sorozat, olyan ammonitát tartalmaz, a melyeket részben ki nem elégítő megmaradásuk miatt nem írhattam le. Vámos-Katraboczáról a következők vannak előttem: 1. Ptychites sp. A példány elkovásodott és rosszul van megtartva; csak annyit mondhatunk erről, hogy a leírt fajok közül egyikkel sem egyezik meg. 2. Ugyanez áll egy kicsiny Arpadites sp. belső magvárói; a darab semmiféle karélyt nem mutat és erős bordáival különbözik az Arpadites cinensis-iö\ a melyhez különben igen közel áll. 3. A föntebbiekben nem említett, egész sorozat faj van még (trachycerasok stb.) a magyar királyi földtani intézet gyűjteményeiben, a hol azok egyebütt való feldolgozásra vannak föntartva. A föntebbiekben a wengeni-mész szintjéből 45 fajt írtam le, illetőleg említettem, ezek közül a pontosan meghatározható fajokból Magyarországra nézve új: 10, általában új faj: 5. Ha ehhez hozzáadjuk még a rosszul megmaradóit 2, valamint azt a 2—3 meg nem határozott ammonea-speciest, a miket a magyar királyi földtani intézetben tartogatnak, úgy Magyarország wengeni-horizontjára olyan alakgazdagság adódik ki, a milyet egy-egy alpesi előforduláson még alig figyeltünk meg. c. ADALÉKOK A DÉLI-BAKONY RAIBLI-RÉTEGEINEK CEPHALOPODAFAUNÁJÁHOZ. TRACHYCERAS LBE. S. str. A Trachycerata infundibuliformia csoportja. Trachyceras Hylactor DITTMAR. XI. tábla, 2 a, b ábrák. MOJSISOVICS: Gebirge um Hallstatt, II, 645. old., 173. tábla, 1., 2. ábrák. Egy belső mag igen világosan mutatja a faj jellemző ismertetőjegyeit: az alacsony, széles kanyarulatokat, a lapos külső oldalakat a három tüskespirálissal, 1 az éles szegélyperemmel elválasztott oldalakat, valamint ezeknek a köldökvarrathoz való rézsútos esését. Töredékes megmaradása daczára teljes biztossággal meghatározhattam : A berlini Természettudományi Múzeumban levő, Mojsisovics-féle eredeti példány (id. h. 1 a, b ábrák), az említett veszprémi darabbal a legaprólékosabb részletekig megegyezik, a miként ezt a közvetlen összehasonlítás mutatta. 1 a) a kettős külső tüskék, b) a peremszegély szöglethajlásának megfelelő kifejlődött tüskék, valamint c) egy középső, kevésbbé kialakult tüskesor. A Trachyceras duplex és atavum, a melyek Hallstatt mellett a leírt fajjal együtt fordulnak elő, a Trachyceras Hylactor-\.6\ egészen jól megkülönböztethetők.
