A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből

34 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. idősebb mutácziókon a kanyarulatok magassági növekedése nem egyenletes, sőt a szájtájéka aránylag alacsonyabb. Továbbá az oldalbütykök spirálisa nem a félmagasság fölött, hanem ez alatt fekszik. Az oldalbütykök nem gombszerűek, sem nem sűrűn állanak, hanem hosszúkásak és szabálytalan, távoli közökben sorakoznak. Rokon fajai továbbá még a Gymnites Ecki MOJS. (eltérő involuczióval, a Trach. Archelaus zónájából), a G. Bosnensis HAUER (kagylómész) hasonló alakkal és hasonló oldalbütykökkel, azonban eltérő varrattal. Termőhelye: Vámos-Katrabocza, egy teljes példány és egy töredék. Gymnites Credneri MOJS. VII. tábla, 1. ábra. — — MOJSISOVICS: Cephalopoden der mediterranen Trias, 237. old., 59. tábla. A jellemző, szűkköldökű faj Vámos-Katraboczán biztosan megvan, DIENER-nek az a véleménye, hogy az egyetlen, teljesebb töredék kicsinysége miatt a pontosabb meghatározás lehetetlen. Minthogy azonban az oldalbütykök és a héj alakjának megegyezésén kívül a varrat is megvan, a melyet igaz, hogy fáradságos úton, de mégis sikerült kiszabadítani; tehát ennek a fajnak, a melyet először a Monte Clapsavon-ról írtak le, meghatározását biztosnak tartom. Termőhelye: Vámos-Katrabocza. Gymnites Ecki MOJS. Mojsisovics: id. müve 238. old., 66. tábla. DIENER a kövület czéduláján «cf.» jegygyei jelezte, a szövegbe mégis mint biztosan meghatározott faj került. Ezt én is bizonyosnak tartom. Termőhelye : Vámos-Katrabocza, a honnét egy példány került ki. ALREND: ARCESTOIDEA. (Leiostraca MOJS. ex parte.) VIII., IX. tábla. Az a zárt, egységes fejlődés, a melyet a phyllocerasban és arcestes-ben végződő, devonban kezdődő sorozat mutat, a legérdekesebb jelenségek közé tartozik a gerincztelenek birodalmában. A cheiloceras és sporadoceras-tói kezdve (felsődevon), a glyphioceras-h.oz és agathiceras-hoz (karbon-dyasz), továbbá a popanocerashoz (dyasz, alsó-triasz), joannites-, proarcestes- és arcestes-hez tartozó csoportokban a külső héj-alak, a diszítés, lakókamra hosszasága és az ajakdudorodás eloszlása azonos marad, míg a varrat előrehaladó elkülönülést mutat. Egyidejűleg a belső kanyarulatok fejlődése és a varrat kiképződése az előrehaladó stádiumokból érzékítve van ; a csaknem szabályszerűen föllépő visszafajzott alakok fejlődéstörténetileg is világosan szólnak. A fiatal devonbeli prolobites az ó-devonbeli, subnautilinus állapotnak megfelelő egyenes vonalú varratot mutat és a közép-triaszbeli lobites a carbon-dyaszkori agathiceras karélyfejlődését tárja elénk. A visszaütő alak