A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
Új cephalopodäk a Déli-Bakony triaszrétegeiből. 29 alakot. Ellenben az a darab, a melyet TOMMASI 1 ezzel a névvel jelzett és ábrázolt, egész biztosan a Track. (Anolcites) Laczkói fajhoz tartozik. Az erősebb sarlósbordák úgy a magyar fajon, mint a friauli lelet fényképén teljesen megegyeznek. Trachyceras (Anolcites) Laczkói DIEN. VI. tábláp+Trp^' ábrák. Anolcites Laczkói DIENER : Néhány cephalopodamaradvány a bakonyi triászból; A Balaton tudom. tanulmányozásának eredményei Paleont. függ., 13., 14. old, 1. tábla, 7 a, b. ábrák. Trachyceras Richthofeiii TOMMASI, non MOJSISOVICS: Palaeontogr. italiana, V., 3. tábla, 3. ábra. Eltekintve DIENER eredeti példányától, a vámos-katraboczai föl nem dolgozott anyagban még négy töredéket találtam, a melyek egyikén a varratot is ki bírtam szabadítani. Az elsó' és a második oldalkarély csipkézettsége nem éppen világosan van kifejezve és a karélyok fogazottsága nem észlelhető'. Az első fiók-karély összeesik a köldökbütyökkel ( DIENER ) A belső oldal karélyai kevéssé fogazottak, úgy hogy kiszabadításuk épp olyan egyszerű volt, mint a Track. Curionii-x\éA és kevéssel nehezebb, mint a Track. pseudo-Archelaus-n&\. Különösen a belső oldalkarély csak kevéssé fogazott. Termőhelye: Csak Yámos-Katrabocza vörös, tömött cephalopodás meszéből (5 példány) és Monte Clapsavonról ismeretes. BALATON 1TES. Balatonites cf. Waageni MOJS. 111. tábla, 3. ábra. — — MOJSISOVICS: Cephalop. Mediterr. Trias, 82. old., 16. tábla, 3—5. ábrák. — — S ALOMON : Marmolata Palaeontogr. 4 2. kötet, 181. old., 6. tábla, 8., 10. ábrák. Egy elkovásodott, teljesen preparálatlan töredéket DIENER KÁROLY Ceratites sp. néven jelzett meg; és különféle tekintetben a fiatalabb formákhoz hasonlít is, minő a Ceratites Zitteli SALOM. (id. h. 6. tábla, 7. ábra, Latemarkalk). De a felület kiszabadításával egy gerinczből, villásan elágazó bordákból, továbbá külső-, oldaliés köldök-bütykökből álló díszítés tárult elénk, a mely egészen a Balatonites Waageni díszítésének felel meg. Minthogy a héj alakja is megegyezik a Marmolata északi lejtőjéről származó darabok alakjával, ez a meghatározás tehát, némi föntartással, mindenesetre lehetséges. Termőhelye : Vámos-Katrabocza, a honnét egy példány került napfényre. ARPADITES. X. tábla, 6—8. ábrák. Az Arpadites-íaj ok már a BÖCKH és MOJSISOVICS által leírt termőhelyeken (Szt-Antalfa, Vörösberény, Kádárta, Barnag), valamint különösen Vámos-Katraboczán is gyakoriak. Innét DIENER , az alább felsorolt fajok közül, öt alakot említ (többnyire «sp. ind. cf.» vagy «cf.» jelzésekkel). 1 Fauna del Monte Clapsavon; Palaeontogr. italiana, V., 1899., 3. tábla, 3. ábra.
