A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Frech Frigyes: Új Cephalopodák a déli Bakony buchensteini-, wengeni- és raibli rétegeiből
24 XJj cephalopodák a Déli-Bakony triaszrétegeiből. döntés lehetetlen, minthogy a Monte-Clapsavonról származó darab tetemesen kisebb, mint a magyar példány. Termőhelye: Vámos-Katrabocza. Az innét kikerült 3 példány a budapesti magyar királyi földtani intézetben van. Trachyceras Archelaus LBE. Tyfus (Protrachyceras). — — MOJSISOVICS: Cephalop. Mediterrane Trias, 118. oldal, különösen 18. tábla, 1. ábra. Hogy a tipusos, durva-bordás, nagy tüskékkel borított alak a Bakonyban megvan-e, azt eddigelé nem állapíthattam meg.* Minthogy LAUBE eredeti példánya (MOJSISOVICS: id. h. 16. tábla, 2. ábra) a durva-bordás alakhoz tartozik, azért ezt típusnak, és a következő gyakoribb változatot laevior-varietásnak nevezem. Figyelemreméltó, hogy valamennyi gyakoribb trachyceras-fajnál előfordulnak durva és finoman bordázott alakok egymás mellett. Trachyceras Archelaus LBE. var. nov. laevior (Protrachyceras). V. tábla, 1 a, b ábrák. V. ö. a IX. tábla 5. ábráját. — — MOJSISOVICS: Med. Triasprovinz, 118. oldal, különösen 18. tábla, 2. ábra; 31. tábla, 1. ábra — — TOMMASI: Monte Clapsavon, 4 tábla, 1. ábra. Hogy ez a világosvörös mészbe ágyazott nagy példány az idézett fajhoz tartozik, már LÓCZY és DIENER észrevették, habár első tekintetre a tüskék csekély fejlődése ellene látszik szólani ennek. De könnyen meggyőződhetünk, hogy az elütő külső csupán a felület kedvezőtlen megmaradásának a következménye. Termőhelye: Három vagy négy, kevésbbé biztosan meghatározható töredék azt mutatja, hogy a faj Vámos-Katraboczán nem ritkaság. A Trach. Archelaus példányai kivétel nélkül világos rózsaszínű kőzetből is erednek, ugyanabból, a mely a legtöbb Arpadites, a Trach. ladinum, Neumayri és Pseudo-Archelaus fajokat is tartalmazza ; a Trachyceras Curionii tartalmú sötétvörös kőzet tehát régebbi zónához látszik tartozni. További példányokat ábrázol MOJSISOVICS (id. h. 119. oldal) a Felső-Örs mellett levő Forráshegy fehér, krétaszerű meszéből is. A magyar előfordulásnak a következő alpesi példánynyal való megegyezéséről közvetlen összehasonlítással győződhettem meg. A Trach. Archelaus ezen változatához tartozik egy Schio mellől, Tretto vidékéről való, ketté törött példány is, a melyet MOJSISOVICS (Cephal. Mediterr. Trias, 117. oldal) Trach. Curionii néven említ. MOJSISOVICS kezeírása azonban az eredeti czédulán ez: »Tr. aff. « Tr. Curionii MOJS.». AZ «äff.» elhagyása tehát, a nyomtatott szövegben talán sajtóhibán alapszik. BEYRICH is konstatálja a czédulán: «a darabok rosszul egyeznek a 14. tábla 14. ábrájával (Trach. Curionii)». Föltéve, hogy a horizont-meghatározás helyes, a Tr. Archelaus már a buchensteini-rétegekben előfordul : valószínűbb azonban mégis, hogy Tretto halványvörös messze a wengenirétegekhez számítandó (V. ö. az V. tábla 1 b ábráját.).
