A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 3. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Diener Károly: Közlemények a déli Bakony triászkorú rétegeiből származó újabb Cephalopoda-gyűjtésekről

9 A faunák lajstroma, és az új alakok leírása. lassan növő tekervényei és a köldök-bütykök hiánya folytán igen közel áll ezen példány a fajnak lombardiai változatához, melyet Mojsisovics E. ábrázolt iCeph. Med. Triasprov. Taf. XXXVII, Fig. 7). Ceratites cf. aviticus Mojs. » Barrandei Mojs. » sp. ind. a ff. lenis HAUER. sajnos, igen tökéletlen megmaradásé lakókamra-töredéke egy magas-szájú, majdnem sima Ceratites-nek, melynek világosan kifejezett, barázdáktól határolt középső gerincze van és marginális-bütykök nyomai mutatkoznak rajta. Ptychites flexnosus Mojs., igen gyakori. » cf. acutus Mojs. » sp. ind. a Megalodisci csoportjából. Hungarites Arthaberi nov. sp., I. tábla, 1., 2, 3. ábrák. Ezen új faj, melyből LÓCZY LAJOS tanár úr gyűjtésében nyolcz példány van, az eddigelé ismeretes alakok között legközelebb áll a H. costosus Mojsisovics E. alakhoz (Die Cephalopoden der Mediterranen Triasprovinz; Abhandlungen d. k. k. Geolog. Reichs-Anstalt, X. Bd., p. 223, Taf. VIII, Fig. 4). Utóbbi, mely a Bakony buchensteini rétegeiből (a Protrachyceras Reitzi színtájából) való, miként Mojsisovics E. mondja, «externis részében az által különbözik minden ismeretes Hungaritestől, hogy bordái egészen a marginális pereméig érnek». Ezen sajátság új fajunkra is teljesen áll, melyet egyébként magas-szájú harántmetszete és másféle diszítménye a H. costosus-tó\ világosan megkülönböztetik. A nagyon involut, szűk-köldökű alak tekerületviszonyaiban nagyon emlékeztet a H. Pradoi D'ARCHIAC fajra. A laposan domborodó oldalt számos, sarlóképűen hajladozó redős borda fedi. Néhány bordán az oldal-közép alatt bütyökszerű duzzanatok vehetők észre, a nélkül azonban, hogy tulajdonképi laterális-bütykökké fejlődnének ki. A legtöbb redős-borda az oldal-közép alatt szétválik. Ezenkívül az oldali diszítményben másodlagos, közbetolt bordák is vannak, melyek a marginális peremtől az oldal-középig érnek. A legtöbb borda felső oldali felén kevésbbé erős, mint alsó részén. Csak az externis rész pereme felé, ott, a hol a redők egész határozottan előre fordulnak, lépnek fel egyszersmind a hosszant elnyúlt marginális duzzanatok. Eles marginális éle nincs, de az externis rész letompított peremétől meglehetősen egyenletesen emelkedik háztetőformában a kiélezett középső-gerinczhez. E tekintetben szóbanforgó fajunk szorosan csatlakozik az igazi Hungarites-ekhez, nem pedig azon feltűnő typusokhoz, miket a boszniai kagylómészből HAUER F. mint átmeneti formákat tekintett a Ceratites-ek és Hungarites-^k között (Denkschr. der kais. Akad. der Wissensch., Wien, math. nat. Cl. Bd. LXII1, 1896, p. 259 if.). A HAUER F. által ezen csoportba átmeneti formákul helyezett typusok legtöbbjén szerintem lényeges különbség mutatkozik a Hungarites-szel szemben az externis rész alakjában, minthogy ennél a magas középső élt többé-kevésbbé világos barázda kiséri mindkét oldalon, vagy legalább is határozott félbeszakítás fordul elő a középső élnek a szélső élbe való leesésénél.