A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-Inachiopodák. 51 jellemzőbb fajai közé tartoznak, míg az I. sz.-ban csak kivételesen és csak mint ritkaságok jelentkeznek, hacsak a termőhelyek jelzésében valami felcserélés nem történt. Ezen 5 fajon kívül még más 5 mondható jellemzőnek a II. sz. faunára, és pedig a Terebratula juliea, Terebratula aff. piriformis, Rhynchonella arpadica, Spiriferina Lipoldi és még talán Spirigera indistincta is. A többi már ritka előjövetelénél fogva sem vehető annyira számba. Az I. sz. fauna fajainál legelőször is a valódi sct.-cassiani típusok nagyszámú képviselete tűnik fel. Ilyenek: Rhynchonella linguligera Spirigera Schloenbachi » Pichleri Koninekina Leonhardi Spiriferina cfr. Fraasi Koninckella triadica Cyrtina calceola » fastigata Retzia ITumboldtii Discina (?) Calymene. Spirigera subcurvata Mindazok, a 48. lapon tipusos sct.-cassiani fajoknak jelzett alakok ebben az I. sz. veszprémi (cserháti) faunában foglalvák. Ezekkel társulnak némely oly alakok, a melyet az Alpokban, kivált a Seelandalpe szintjében honosak, úgymint: Thecocyrtella Ampezzoana, Amphiclina amoena és Amph. scitida, míg ugyancsak a Seeland-alpe más fontos fajai, mint: Spiriferina fortis, Spirigera sufflata, Thecospira tyrolensis, Thecospira Andreaei, — habár már az I. sz. veszprémi faunában is jelentkezni látszanak, — mégis csak a II. sz. faunában lépnek fel uralkodólag és a tipusos raibli alakok egész sorával és pedig: Terebratula julica és (Rhynchonella arpadica) » Wöhrmanniana Spiriferina Lipoldi » aff. piriformis Amphiclina squamula Aulacothyris Zirlensis » aff. coarctata. alakokkal társulva a II. sz. fauna fajainak zömét képezik. Mint igen feltűnő körülményt ki kell emelnem azt, hogy a Spirigera indistincta éppen a II. sz. faunában van nagy mértékben elterjedve; az I. sz.-ban pedig a Spiriferina gregaria eleddig csak egyedül fordult elő, a mely utóbbi tudvalevőleg az Alpokban csak a Cardita-rétegekből ismeretes. Ezen körülmény tényleg kedvez ama nézetnek, hogy ezen két faunát éles stratigrafiai határ nem választja el egymástól; de vájjon a VI. profil c—e rétegcsoportjainak faunájában már a régibb, sct.-cassiani faunát (vagy a Partnach-rétegek faunáját) kelljen-e látni, avagy pedig csak a raibli, illetőleg Cardita-rétegeknek a sct.-cassiani utósarjadékok által bővített alsó szakaszát lássuk-e benne? azt pusztán faunisztikus szempontból eldönteni nem lehet. Ám szabad legyen emlékezetbe idézni azt, hogy bizonyos sct.-cassiani fajok, különösen Rhynchonella Hugid ig er a, Koninekina Leonhardi, Koninckella triadica az Észak-Alpokban sem jöttek eddig elő a partnachiaknál fiatalabb rétegekben; míg másfelől a II. sz. fauna számos alakja ezen fekveteknek az alpesi triász Cardita-rétegeivel való egykorúságát igazolja. Ide vonatkozólag utalnom kell különösen még egy körülményre: a cserháti I. sz. fauna fajai mind csak igen csekély számban, sőt némelyek csak egy-egy példányban találtattak, míg a II. sz. faunában 4*
