A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
81 Pótlékok a. dachsteini mész és a fó'dolomitfaunához. «Új kagylók a bakonyi triászból» czímű munkám fogalmazásakor épp oly kevéssé találtam az ebből a czélból meglátogatott múzeumokban záros példányokat. Sőt a déltiroli dachsteini mészben történt terjedelmes gyűjtéseim sem szolgáltattak ide tartozó példányokat. De a sümegi szőlőhegy 2. rétegének finomszemű dolomitul^ ^^ í s ^^ ^^^^^^^^ ^^ ^^^^^ ^^^^^^^^^^^ ^^ ^^^ ^^^ az alnemhez sorozták. 14 ábra Perna exilis SroPK s p Néhány jól megmaradt Dachsteini dolomit 2. rétegéből a sümegi Szőlőhegyről. kőmag mégis a zár teljes fogatlanságát mutatta és 6 jól kifejlődött ligamentárkot az aránylag rövid záróvonalban. Az Avicula exilis tehát mint Perna exilis nevezendő. A négy szóbanlevő példány részint az erősebben domborodott bal teknőhöz, részint a gyengébb domborodású jobb teknőhöz tartozik- Az egyik példány mint diszítéses kőmag maradt meg A valódi kőmagvakban a búb csapja hosszú és hegyesre kihúzott. Ámbár a sümegi szerencsés lelet által a Perna exilis korát is meghatároztuk, nunt középső fődolomitot, a melyben ez a Megalodus Boechhi, Megalodus Lóczyi, Megalodus Laczkói és a Megalodus triqueter acuminatus fajokkal együtt fordul elő; mégis a további «vezérkövület» elnevezést megtiltja a faj clőjövetelének általános ritkasága. A Perna exilis S TOPP , em. FRECH nem a legrégibb triadikus alak; a Ferna vetusta GOLDF. 1 a felső német kagylómészből, ALBERTI szerint 12 keskeny ligament- /'--LI Jj* ' MH árokkal van ellátva, kerülete majdnem négyszögletes és V Jr így a Pernaexilis-szel nem lehet közvetetlen rokonságbán. 4 WBt'^m Az új faj legközelebb a Mysidioptera Laczkói BITTNER fajjal' 2 hasonlítható össze és leginkább BITTNER idézett munkájának 8 ábrájához hasonlít. De a fődolomit alakja kisebb, erősebben domborodott és hátsó élének felső részén világos kicsiny füllel van ellátva. Miként a Mysidioptera Laczkóin csak növedékvonalak vehetők észre. Termőhelye: sümegi Szőlőhegy (alsó juvávi dachsteini dolomit 2. rétege. 15. ábra. Mysidioptera Dieneri FRECH n. sp. Dachsieini dolomit 2. rc'tcgc. Süme«i Szőlöhe«v. 2/.. Mysidioptera Dieneri n. sp. 1 Petrefacta Germaniae 107. tábla, 11. ábra, 104. oldal. 2 Bakonyi triaszlamellibranchiáták III. tábla, 8—11. ábra, 60. oldal. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. 1. köt. 1. rész. Paleont függ. 6
