A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
Pótlékok a kagylós mész faunához. 68 12. Thecosmilia ( Margarosmilia) Zieteni KLIPST. sp. A faj kőzetképzően lép föl, azonban többnyire átkristályosodva és csak kevés keresztmetszetben mutatja a jellemző szerkezetet. Azonkívül BÖCKH JÁNOS ugyanerről a termőhelyről említi, azonban pontosabb szintjelzés nélkül a következő fajokat : 13. Avicula aspera FUCHS és 14. Peclen filosus HAU. Az 1-ről és 9-ről némi új megfigyeléseket tehettem ; a Gonodus Mellingi és az Ostrea montis Caprilis fajokat már említettem. Mysidioptera incurvistriata WÖHRM. em. BITTNER. (VIII. tábla, 4. ábra) BITTVER: Lamellibranchiaten der alpinen Trias, XXII. tábla, 11. ábra, 191. oldal. — — Bakonyi triasz-lamellibranchiaták 11. tábla, 9., 12. ábra, 58. oldal. A meglehetős változó, radiálisan unduláló bordáival és szabálytalan növedékvonalaival jellemzett faj az Északi és Déli Alpok karniai rétegeiben (a carditás és Schlernplatórétegekben) messze elterjedt. Egy finom bordás kisebb alakot már Veszprémből és pedig a Jeruzsálemhegy physocardiás (craspedodonos) márgáiból ábrázolt. A pontosan ekviválens, azaz közvetlenül a fődolomit fekűjében található sándorhegyi meszekben a fajt hasonlóképen kimutathattam. A szóbanforgó, kissé töredezett példányt 1901-ben feleségem a Sándorhegyen találta és ez ugyanazon a darabon a Terebratula piriformis mut. alexandrina változattal együtt van. A sándorhegyi alak csaknem kétszer olyan nagy, mint a veszprémi és ennek megfelelőleg külső peremén durvább bordái vannak. Nagyságra és díszítésre ez teljesen megegyezik a BITTNER-től a Schlernplatőrói leírt változattal (Lamellibranchiaten der alpinen Trias, XXII. tábla, 11. ábra). Terebratula piriformis SUESS mut nov. alexandrina. (IX. tábla,* 3 a—3 d, 4 a, b ábra.) Terebratula aff. piriformis BITTNER: Brachiopoden der alpinen Trias, XXXIX. tábla, 12., 13. ábra; Bakonyi triasz-brachiopodák 9. old. I. tábla, 29—41. ábra (exkl. 38. ábra). A Terebratula aff. piriformis BITTNER összehasonlítása a rhaetiai alakkal azt mutatja, hogy a felsőkarniai mutácziónak 1. sokkal szélesebb héjkörvonala, 2. ellenben lényegesen karcsúbb, többnyire messze előrenyúló csőre van. Az utóbbi jelleget csak a magamgyűjtötte két példányon konstatálhattam. A csőr többnyire letörött vagy a Sándorhegyen gyakori zúzódások által deformálódott, így a BITTNER : Bakonyi triasz-brachiopodák czímű műve I. tábla, 29—41. ábráján lerajzolt darabokon.
