A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
62 Pótlékok a kagylós mész faunához. 62 1. az alpesi alak lekerekített (kevésbbé erősen meghosszabbodott) körvonala; 2. a sokkal finomabb és szabálytalanabb csíkoltság. Termőhelye: Sötét mész a raibli rés alatt. (A wieni egyetem paleontológiái intézetében.) 2. Gonodtis astnrtiformis MSTR. sp (VIII. lábla, 8. ábra.) — Corbis astar/iformis L AUBE : St. Cassian XV. tábla, 5. ábra, 37. old. — Gonodon astarliformis BITTNER: Lamellibranchiaten der alpinen Trias, III. tábla, 1. ábra, 12. old. A Gonodus astartifbrmis valamennyi cassiáni Gonodus-faj közül a leghosszabb; Nosztoriról egy kicsiny, meglehetős lapcs példány van előttem, a mely körvonalában különösen jól megegyezik az idézett LAUBE-féle ábrával, némileg azonban a BITTNER-féle ábrával is A magyar példány, a mely semmi esetre sem embrionális külsejű, négyszer kisebb a cassiáni példányoknál, a melyek közül én néhányat a Richthoffen-riffen 1 gyűjtöttem Az utóbbiak nemcsak nagyobbak, hanem sokkal erősebben domborodottak is. De ez éppen a jelentékenyebb nagyságán alapulhatott. A magyar példány kicsisége — a miként már ismételten kiemeltem —- átfutó jelenség a kagylósmész és a cassiáni rétegek kagylóinál. Termőhelye: Esrheriás (Halobiás) márga (a) a Nosztori völgyben. 3. Rhynchonella iricostata MSTR. sp. (IX. tábla, 6. ábra.) Rhynchonella quadriplecta L AUBE : St. Cassian, 26. old, XIV. tábla, 4. ábra. — — BITTNER: Brachiopoden der alpinen Trias, 102. oldal és 160. oldal. — — BITTNER: A Bakonyi triasz-brachiopodák 19. oldal, II. tábla, 15., 16. ábra. Más cassiáni alakokkal együtt a márga legmélyebb részében (a) a csopaki malom fölött a Veszprém felé vivő úton a nayy Rhynchonella tncostata MSTR. egy példánya fordul elő. BITTNER kiemeli, hogy a nagy alak St. Cassiannál ritka, hogy ellenben a kicsiny példányok kifejlődött redőképződés nélkül gyakrabban előjönnek. A kicsiny és a nagy példányok között a főkülönbség szerintem a kicsinynek csekélyebb sinus-szélességében gyökerezik ( LAUBE : XIV. tábla, 4a ábra), míg a nagyobbak ( LAUBE : XIV. tábla, 4. ábra ; BITTNER: Balcony II. tábla, 16. ábra) feltűnő széles sinust mutatnak. De az illető alakok még a faj változati szélességén belül is felehetnek. Evekkel ezelőtt egy Rhynchonella tricostata példányt gyűjtöttem a Stuoresréten a daonellás rétegekben, a melyek, ott körülbelül középső helyet foglalnak el, mindenesetre azonban a cassiáni rétegeknek nem legmagasabb zónáját képviselik. De BITTNER a fajt a Seelandalpról is említi, azaz a felsőcassiáni zónából (i. h. 171 oldal). 1 A záraknak kevéssé sikerült rajza BrrTNER-nél új ábrát tett szükségessé.
