A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

Pótlékok a kagylós mész faunához. 57 1. Gonodns Mellingi mut. balatonica FRECH. (VIII. tábla, 9 a—c ábra.) BITTNER SÁNDOR utalt reá először az alpesi kagylósmészben a Gouodus-fajokritka előfordulására, továbbá megjegyzi, hogy a Gouodus Antoni GIEB. sp. a lieskaui tajtékos mészből (a Saale melletti Hallen) — az egyetlen német faj — is a germán provincziára szorítkoznék. Leírt azután egy fajilag biztosan meghatározható gonodns-1 (Gonodns sp. A Bakony triász kagylói, VII. tábla, 12. ábra), a melyet én a szóbanforgó darabokkal összehasonlíthattam. Ez a Hajmáskérnél előforduló alak az újonnan talált darabokkal nem azonos, bár a szint (felső kagylósmész = buchensteini rétegek) azonos is. A szóbanforgó három darabot LÓCZY LAJOS tanár úr a Recsekhegy nyugati oldalán, Hidegkút fölött gyűjtötte. Altalános körvonala a típusos Gouodus Mellingi HAUER fajhoz annyira hasonlít, hogy én a kagylósmészbeli alakot csak mint a karniai változatát jelezhettem. A Gouodus Mellingi mut. balatonica a Gonodns Mellingi-löX a következőkben különbözik: 1. héj meghosszabbodásában 2. a vékonyhéjúságban. Termőhelye: Hidegkút mellett a Recsekhegy sárgás buchensteini mesze (felső kagylósmész) az Anoplophora subrecta BITTNER fajjal együtt. 2. Gonodns Mellingi HAUER sp. (VIII tábla, 10 a, b, c ábra.) — —Gonodon BITTNER : Bakonyi triász lamellibranchiaták, 7, oldal, VII. tábla, 8—11. ábra. A Gonodns Mellingi s. str, a melynek eddigi hiányos ábrái miatt BITTNER 1 jogosan panaszkodik, a nélkül — a miként maga is kiemeli — hogy rajzolójával jobb ábrákat készíttetni iparkodott volna, legyen itt még egyszer ez a faj ábrázolva, hogy egyrészt a zárat helyesen bemutassuk (v. ö. föntebb) s másrészt, hogy a különbséget a régebbi mutáczióktól és a Gouodus astartiformis-tóX előtüntessük. A diagnózis így fog hangzani: héja lekerekített s igen vastag; finom növedékvonalakkal; a bal teknőben egy erős foggal és a jobb félben két foggal. Termőhelye: A Déli Alpok tulajdonképpeni (alsó karniai) raibli rétegei (típusos lelőhelye a Torer Scharte Raibl mellett) és az Északi Alpok opponitzi mesze. Veszprémi márga, a Szalay-domb felső márgáitól kezdve a felső karniai physocardiás rétegekig. A gonodus-nak egy rendkívül érdekes párhuzamos alakja az UnicardiuM-nem (VIII. tábla, 7. ábra), a mely hasonlókép a középtriásztól kezdve, a krétáig el van terjedve. Héjának alakja és díszítése a gonodus-éhoz hasonló; csak a zára van redukálódva mindkét teknőjében egy-egy fogra. 1 Még ZITTEL: Grundzüge d. Palaeont. II. kiadásában is rosszul van szkematizálva a 318. old, levő ábra, hasonlókép a Leth. mesozoica Trias XL. tábla, 7. ábráján sem nagyon sikerült.