A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
43 A werfeni rétegek vezér kövület ei. mint a főalakon. A belső ajkat meglehetős jól kiszabadíthattam. Az ábrázolással jobb anyag szerzéséig várni óhajtok. Termőhelye: Felsó'örs mellett a Malomvölgy, az alsó (?) Campili rétegeksárgás mesze Megjegyzés: A Natiria subtilistriata FRECH igen hasonlít a LEPSius-tól 1 leírt s Déltirolból a felső röth myophoriás padjaiból származó Natica semicostatahoz. Geologiai kora is megegyezik; mindazáltal az alpesi faj szájnyílása oly kevéssé jól maradt meg, hogy csak talán az eredetivel való összehasonlításból lehetne az azonosságot kimutatni. Ebben az esetben a LEPSius-féle név érdemelné meg az elsőséget. NB. A Natiria subtilistriata FRECH (illetőleg semicostata LEPS. sp.) fajt újonnan Hidegkút mellett is, Zalamegyében a szürkészöld Campili márgákban, a Tirolitesrétegek feküjében igen gyakran találták. Holopella gracilior SCHAUR. sp. ? A csopaki vörös gastropodás oolith-b6\ héjacskák vannak, a melyek részben a közönségesen Holopella gracilior SCHAUR. sp. gyanánt emlegetett, magasan tornyozott csigákkal megegyeznek (v. ö ARTHABER, FRECH: Lethaea, Trias, XXXIV. tábla, 7. ábra). E mellett gombostűfej nagyságú — miként látszik részben kifejlett — héjacskák látszanak, a melyek részben a széles szájú Natica stanensis PICHL . (Lethaea Trias, XXXV. tábla, 1. ábra), részben a magasabban tornyos alakokra (mintegy a Natica Argus fajra, KITTL: Gastropoden von St. Cassian, VII. tábla, 44—46. ábra) emlékeztetnek. A szájnyílás megmaradása mégsem olynemű, hogy pontosabb meghatározása tanácsosnak mutatkoznék. BELLEROPHON. Belleroplion Vaccki BITTNER. — — ARTHABER; FRECH: Lethaea Trias, XXXIV. tábla, 1—2. ábra. (Új ábrák BITTNER SÁNDOR eredetije után.) A Belleroplion Vaceki nyomorék, törpe alak, az utolsó maradványa a nagy és szép bellerophonták-nek, a melyek az Alpokban és a Salt-Rangeban a diász felső határát jellemzik. Az eddigi lelethelyekhez: Déltirol, Déli Dalmáczia, Himalaya stb lép most a Magyar Középhegység, a hol a belleroplion a típusos triászkagylókkal együttesen fordul elő. A faj elnyomorodott mellékalak, a mely a Belleroplion orientális WAAGEN , illetőleg Bellerophon impressus WAAGEN , 2 de még inkább a Belleroplion peregrinus LAUBE fajra emlékeztet, a melyet évekkel ezelőtt — hasonlókép kó'mag gyanánt — St. Ulrich és St. Jakob között, a Grödeni völgyben gyűjtöttem. Mindenesetre a nagyobb hasonlatosság az alpesi alakokkal, részben a megmaradásban látszik gyökerezni. A Belleroplion peregrinus és a Belleroplion Vaceki 1 LEPSIUS : Das westliche Südtirol I. tábla, 5. ábra. 2 Salt Range Fossils XIII. tábla, 5. ábra; XII. tábla, 5. ábra, 147, 139. old.
