A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
29 A werfeni rétegek vezér kövület ei. való konvergenczia abban is nyilvánul, hogy az ifjabb részeken a héj különböző erős bordákkal van fedve. Csak az előrehaladó növekedéssel képződik ki az erős, tüskékkel fedett bordákból álló díszítés. Kétségtelenül a mozdulatlan életmódhoz való alkalmazkodással, azaz a védőszervek kifejlődésével van dolgunk. Philippiella Noetlingi nov. sp. 1 (III. tábla, 1—3. ábra.) = Ostrea (Terquemia) comta NOETLING: Trias in Niedeschlesien; Zeitschr. d. deutsch, geolog. Gcs. 1880. XIII. tábla, 3. ábra. Az embrionális díszítés, a héj kerülete s a jobb teknővel való odanövés megegyezésére tekintettel, NOETLING a Hinnites comtus-X a Terquemiá-hoz vonhatta. Csak miután a felsősziléziai példány által a bvsszuskivágásnak a hiánya bebizonyosodott, azonban BITTNER SÁNDOR egy olyannak létezését a Pseudomonotis (Prospondylus) comptá-w kimutatta, 2 adódott ki mindkettőnek generikus különbsége, A fajt röviden a következőkben jellemezhetjük: héjai két azonos nagyságú, elül és hátul megegyezően alakult fülekkel bírnak és a megközelítően azonos domborodású héjak bysszuskivágás nélkül. Embrionális díszítése hasonló a Prospondylus comptus-hoz. A további növekedésnél eltűnnek a finom közbenső bordák és a széles közbenső terek által elválasztott főbordákat a bal (felső) héjon erős, pikkelyes tüskékkel fedik. A jobb, odanőtt teknő ugyanazt a díszítéses fejlődést mutatja, azonban tulajdonképeni tüskék nélkül (III. tábla, 2 b, c ábra). Ligamentárka széles, minden oldalról magas, fogatlan záros felülettől (111. t. 1 ábra) határolva. Termőhelye: Gyakori az felsősziléziai alsó kagylósmész terebratulás padjaiban (az alsó mikultschützi rétegek terebratulás emeletében) Annabergen, valamint Kaminietz mellett Tarnowitz közelében (breslaui múzeum). Továbbá a felső kagylósmészben Közép-Némotországban (Neinstedt-Thale mellett; DAMES W. gyűjtéséből), Thüringiában (bizonytalan szintben) és Rüdersdorfon (Schaumkalk). A középnémetországi példányok a berlini Museum für Naturkunde-ban vannak. Egy fiatalabb, alakjában és bordázottságában igen hasonló, csupán kisebb voltával különböző faj a : Philippillae spondylina BITTN. sp. (Terquemia BITTN.) Set. Cassianról. BITTNER: Lamellibranchiaten v. Set. Cassian XXV11I. tábla, 9. ábra. Itt is említésre méltó a jobb (alsó) teknő finomabb bordázottsága. Itt is mindkét héj összdomborodása azonos; csak a jobb teknő hajlott az odanövés helyén. Enantiostreon BITTNER. (V. tábla.) Eltekintve a biztosan a pseudomonotis-hoz tartozó, s talán a spondylidák-hoz való átmenetet közvetítő prospondylus-nemtől, különösen a német kagylósmészben, 1 A fajt NOETLING barátom után nevezem el, a kinek éles ítélete először teremtett rendet a «kagylósmészbeli osztrigák» zűrzavarában. 2 Jahrb. d. k. k. Reichsanstalf 1898, 714. o. (Palaeontologie der triadischen Ablagerungen zentralasiatischer Hochgebirge.)
