A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához

698 A werfeni rétegek vezér kövület ei. Valódi Spondylidák, a melyek külsőleg a Prospondylusra emlékeztetnek. Az előbbiek szerint a Pleuronectites (Streblopteria) a sima törzsalak, a melyből a zechsteinben és a kagylósmészben a díszített, odanőtt prospondylus alnem, a zechsteinből és a productusmészből a sokféleképen fejlődött pseudomonatis-aXzkoVxa tagozódott. A Prospondylus (Hinnites) compius mellett a kagylósmészben még egy második radiálisan díszített, odanőtt, világosan kifejlődött fülekkel ellátott faj talál­ható, a melynek a pseudomonotis-hoz való tartozása gyanús volt. Egy kitűnően megmaradt, Felső-Sziléziából, Tarnowitzból származó példányt mindkét teknőjén gondosan preparáltam. Itt az odanőtt jobb teknőn kétségtelen hiánya mutat­kozott minden bysszuskivágásnak; a bal héj a prospondylus-szal megegyezik. Ezért valódi Spondylida 1 van előttünk, a melynek csoportját PHILIPPI E. találóan jellemezte. Philippiella WAAGEN LUKÁCS 1907. (III. tábla.) V. Ö. WAAGEN L.: Lamellibranchiaten der Pachicardientuffe der Seiser Alpen, 172. o. A triászban előforduló terquemiák 2 negyedik csoportja PHILIPPI E. szerint «világosan kifejlődött fülekkel és tömötten álló bordákkal bíró alakokat foglal magában, a melyek részben tüskékkel fedvék (általános spondyloid bordázottság), meglehetős keskeny ligamentárokkal, domború jobb és lapos bal teknővel, a mely a spondylus-szal legközelebbi rokonságban van » PHII JPPI E. a Set. Cassiánról való Terquemia obliqua-x. (BITTNER, XXIII. tábla, 2., 3. ábra) tekinti típusul, miként még más cassiáni Terquemia kat is (Terquemia spondylina). Eszünkbe juthat, hogy az Ostracites spondyloides SCHL. (Pótlékok, XXXVI. tábla, 1 b ábra, — nem la; v. ö. Letli. mesozoica, IV. tábla, 1 ábra) is ide tartozik. De az előttem levő SCHLOTHEIM-féle weimári eredeti példány, az «Enan­tiostreon»-hoz tartozik, azaz egy fordítva nőtt osztrigához hasonlít. WAAGEN LUKÁCS a nemet, a melynek nevét a Phillipsinella NÓVÁK trilobitához való hasonlósága miatt nem éppen szerencsésen választotta, a következőkép jellemzi: «ovális, sőt ferdén ovális alakú formák, széles, alacsony ligamentmezővel és meg­lehetős keskeny ligamentárokkal. A jobb odanőtt teknő kevésbbé domború, a bal lapos. Elül és hátul keskeny, azonban világos fül. Bordázottsága spondyloid». Ezek a fogatlan spondyloidák, jobb felől odanőtt héjjal, mint a Prospondylus konvergens formái nevezhetők; ezek nem a Pseudomonotinák rokonságába tartoznak; mert, a miként említettem, egy felsősziléziai példányon bebizonyítható volt, hogy a hozzánőtt jobb héj a bysszuszkivágásnak semmiféle nyomát nem mutatja, hanem ezeknek szélesen odanőtt fülük van, miként a bal teknőn. A prospondylus-szal 1 Épp úgy, mint a Terquemia difformis SCHLOTH. S ALOMON : Marmolata IV. tábla, 2 —3. ábra, illetőleg 3. ábra. Kicsiny példány a Passo Cainallo esino-meszéből. 2 A Terquemia név, miként PHILIPPI E. (id. mű 619. o.) hangoztatta egészen helyesen, a jurakorbeli spondylidákra szorítkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom