A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Frech Frigyes: A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rétegek kagylósmeszének, valamint a rhaetiai dachsteini mész és dachsteini (fő-)dolomit faunájához
18 A wer fen i rétegek vezérkövületei. 14 c) A Pseudomonotis angulosa LEPSIUS csoportja. (II. tábla, 2 , 3. ábra. VI. tábla, 6, 7. ábra.) Igen nagy vagy igen erősen megnyúlt fülekkel. Díszítése: finom növedékcsíkokkal és néha igen finom radiáliscsíkok. Alsótriász: 1. Pseudomonotis angulosa LEPSIUS (igen széles mellső füllel, Magyarország werfeni rétegeiben ; 2. Pseudomonotis Laczkói BITTN. és 3 Pseudomonotis Lóczyi BITTN. (alsó campili rétegek és hidegkúti homokkő), és 4. Pseudomonotis Telieri BITTN. a) A Pseudomonotis ochotica és speluncaria csoportja. (II. tábla, 2. ábra.) Pseudomonotis kasanensis (Oroszország és India neodyasza) — miként ezt a breslaui múzeum egy különösen jól megmaradt példánya láttatja — konkáv jobb teknőt mutat, tehát a diaszban mintegy a prospondylus mása, a melynek a jobb teknője erősebben domborodott mint a bal. A domborulatoknak ez a sokfélesége egy összefüggő nemen belül tanácsosnak mutatja azt, hogy az ilyenféle ismérveknek semmiféle túlnyomó értéket ne tulajdonítsunk. Mert az semmiesetre sem véletlenség, hogy a Pseudomonotis kasanensis, speluncaria, richmondiana és ochotica a héjalak és díszítés minden jegyében közvetetlenül összefüggenek, a jobb teknő domborulatában azonban tetemes különbségeket mutatnak: a jobb teknő a Pseudomonotis kasanensis-en konkáv, a Pseudomonotis speluncaria és richmondiana-n sík, a Pseudomonotis ochotica-n laposan konvex; e mellett a Pseudomonotis ochotica és a Pseudomonotis richmondiana a díszítés és héjalak tekintetében oly közeli rokonok, hogy ezeket ugyanazon faj varietásainak tartották. b) A Pseudomonotis aurita csoportja. Pseudomonotis aurita HAUER sp. (VI. tábla, 1—4. ábra.) Posidonomya aurita von HAUER: Denkschr. der Wiener Akademie; math.-physik. Kl. II. 1850, 12. old., III. tábla, 5—6. ábra, valószínűleg 7., 9. ábra is. (Über die von Herrn Bergrat Dr. FUCHS in den Venezianer Alpen gesammelten Fossilien.) 3= Pseudomonotis ovata SCHAUROTH, S ALOMON : Marmolata IV. tábla, 42. ábra, 43, 80. oldal. A héj konczentrikus bordázottságát és a hátsó fül világos letagoltságát HAUER FERENCZ kiemelte, az ennél a kitűnő észlelőnél mindig tapasztalt éles felfogással, éppen úgy az eltorzult 7. és 9. kőmagvak (megfelelőleg a mi 3. és 4. ábránknak) az 5. és 6. héjas példányokhoz való hozzátartozását gyanította. En már évekkel ezelőtt gyűjtöttem a Pseudomonotis aurita számos példányát a Grödenben levő Pufler-Szurdok ismeretes déltiroli normális szelvényében. Ugyanez Felsőörs mellett is megvan nagy számmal, azonban rossz megmaradásban. Az iszkahegyi lelethely (a többek közt Pseudomonotis squamosa-xaX), a hol a Pseudomonotis aurita ritkábbnak látszik, sztratigrafiailag is megegyezik a pufii szurdokkal ; mert mindkét helyen a konczentrikusan bordázott Pseudomonoti$ a
