A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
Bakonyi triász-gastroporiák. 27 Katosira KOK. Ez a nem, valamint egyrészt a Hypsipleura is, nagyon hasonlít a Heterocosmia KoK.-ra. A három nem fiatal példányai nagyon egyformák. A mostanáig meglevő anyag nagyon kevés arra, hogy a fenti körülményekben sejtetett genetikus vonatkozásokat tisztázzuk. Ha a Hypsipleura közös eredetű is a másik két nemmel, mégis ez az utóbbival szemben a nagyobb kanyarulatok szerkezeténél fogva eléggé különálló, holott a Heterocosmiá-1 talán egyesíteni kellene a Katosirá-xal. A Rhabdoconcha megbeszélése alkalmából azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a Heterocosmid-nak fiatal korában van egy Loxonema-stadmma, majd a nagyobb kanyarulatokon egy Katosirastadium jelentkezik és a legnagyobb kanyarulatokon egy Rliabdoconchaállapot ismerhető fel. KOKEN ennek nem mondott ellent. Most egyelőre mindkét nemet, a Katosira-1 és a Heterocosmiá-1 egészen jól meghagyhatjuk egymás mellett addig, a míg egymással való viszonyuk újból való mérlegelésére megfelelő anyag nem lesz. 58. Katosira (?) veszprimiensis KITTL. II. tábla, 18—19. ábra. Háza tornyos, varratai bemélyedők, kanyarulatai domborúak és a spirán nem sokkal szélesebbek, mint a milyen magasak. A ház díszítése \^-alakú hajlott harántránczokból (15—20 van egy kanyarulaton, a kisebbeken kevesebb, a nagyobbakon több) ugyanilyen szabályosan emelkedő, sűrűn álló nüvedékvonalakból és sok magas spirális csíkból áll. A hossz- és harántvonalzat kereszteződése szabályos koczkás rácsozatot alkot. Míg a felső kanyarulatok elég szabályosan boltosodók, addig a legnagyobb kanyarulaton két legömbölyített hajlás tűnik fel, a mi által a csigaház külső fala apikális, laterális és bazális mezőre oszlik. Az utóbbi külső szélén igen lapos, majd magasra kiemelkedő, a hosszú és hegyesen kiálló orsóba megy át. Az orsó, úgy látszik, tömör (?), minden bizonynyal kinyúló és kissé csavart volt. A szájnyílás magas-tojásdad, elől összenyomott és csorgós. A K. veszprimiensis alakjában nagyon hasonló a Loxonema pyrgula KoK.-hez, a mely a Schlernplateau-rétegekből való, 2 de az utóbbin a kis kanyarulatok magasabbak is lehetnek és nincsen rácsozatos díszítése. Nyilván hasonló alakja és jobban megegyező diszítése van a sct.-cassiani rétegbeli, 3 hiányosan ismert Katosira lateplicatum KLiPST.-nak; bár ennek kevesebb, de erősebb harántránczai vannak, s a kisebb kanyarulatok sem oly szabályos boitozatúak, mint a K. veszprimiensis-en. Hasonló a különbség a K. veszprimiensis és a hallstatti (Steinbergkogel) Heterocosmiá rudicostata KOKEN 4 közt. Az utóbbinak ugyanoly nagyság mellett szabályosabban boltozott kanyarulatai vannak, de kevesebb harántráncza van. 1 KITTL: Cass. III., 160. [179.] old. 2 WÖHRM.-KOKEN: i. h. 202. old, XIV. tábla, 8. ábra. 3 KITTL: Cass. III., 183. old., XIII. tábla, 27—28. ábra. 4 K OKEN : Die Gastr. d. Trias um Hallstatt; Abh. d. G. R.-A. XVII. köt., 4. füzet, 1897., 99. old., XVI. tábla, 5. ábra.
