A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
Bakonyi triasz-gastropodäk. 15 14. Euomphalus cassianus KOKEN. II. tábla, 4. ábra. 1881. KITTL: Cass. I., 62. old., IV. tábla, 23. ábra. Szerzője ezt a fajt nagyon kis példányokra vonatkoztatta, a melyek szerinte úgy a felső, mint az alsó él mellett öböllel bírnak. 1 A tőlem e fajhoz sorolt sct.-cassiani házak, mint egyszer már kimondottam, KOKEN adataival nagyon megegyezők. Az azonosságon előbb sem kételkedtem s ezt most sem teszem. 2 Hogy azonban azt a véleményemet fejeztem ki, hogy a KOKEN értelmében vett alsó sinus hiányzik, az a következő körülménynek tulajdonítandó Ha az alap növedékvonalain áthaladó síkot képzelünk, úgy ez az alsó sinus lefutásával és a növedékvonalaknak az alapra, valamint a varrat mellé eső részével csaknem egybeesik. A felső sinus tehát mély öböl, holott az alsó igen sekély behornyolás, mely helyenként teljesen hiányzik. Hogyha csupán az apikális részt és a külső felületet nézzük, valóban két egyenértékű beöblösödést vélünk látni. Monográfiámban az E. cassianus rajzán a külső oldal növedékvonalai (nagyítva) ellentétesen görbülőknek vannak feltüntetve. Ez erősíthette meg KOKEN-Í ama feltevésében, hogy faját nem helyesen azonosítottam. Holott tehát eddig csak egészen kicsiny, bár egyazon fajhoz tartozó házakat mondtak Euomphalus cassianus-nak, újabban már egy a sct.-cassiani rétegekből való nagyobb házzal is rendelkezem, a mely növedékvonalak tekintetében megegyezik az E. cassianus-szal, de homorú felülete van s így e szempontból inkább E. cirridioides m-hez közeledik. Ez különben az E. cassianus egy magasabb életkorbeli állapotának felelhetne meg, ha a külső felületben nem volna különbség. A veszprémi márga három különböző helyéről három példányunk van, a melyek ketteje szorosan közel áll az Euomphalus cassianus-X\o7. és nagy valószínűséggel e fajhoz csatolandó. Egy jeruzsálemhegyi fiatal kis példánynak, körülbelül olyan nagyságúnak, mint a tipusos E. cassianus, növedékvonalai a csúcs és az alap felőli oldalon helyenként durva ránczúak, de az oldalfelületen, sajnos, felismerhetlenek, úgy hogy nem tudhatjuk, hogy itt is olyan lefutásúak-e, mint az E. cassianuson. Az oldalfelület, mint E. cassianuson, az utolsóelőtti kanyarulaton homorú, de az utolsóelőtti kanyarulat vége felé lapossá, sőt kissé homorúvá válik. Ebből következik, hogy az oldalfelület domborúsága csupán fiatalkori jelleg s legalább a szóban forgó veszprémi példányon, de sőt a sct.-cassianiakon is, egyéb jelentősége nem lehet. 3 Egy a Schéle-kertből való, kissé nagyobb, de kopott és szétnyomott példány utolsó kanyarulatán lekerekített oldali élek vannak, a melyek a peremen csomósán megvastagodtak; oldalfelülete az utolsó kanyarulaton egészen domború, de befelé jelentékenyen lelapul, úgy hogy a legbelső, még látható kanyarulatrészen már lapos az oldalrész. Minthogy a kisebb kanyarulatok oldalélei élesebbek és erősebbek, azt gyaníthatjuk, hogy a belső kanyarulatok olyanok, mint az E. cassianus-éi. 1 Neues Jahrb. f. Min., Beil.-Bd. VI., 1889., 416. old., XIV. tábla, 2. ábra. 2 I. h. 62. old. 3 Következésképen nem is tarthatjuk az oldalfelület domborúságát faji bélyegnek, mint K OKEN akarta. ( K OKEN : Hallstatt, 48. old.).
