A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
12 Bakonyi triasz-gastropodäk. Az a körülmény, hogy a raibli és a sct.-cassiani rétegek közt nagy a faunabeli rokonság, lehetó'vé tette, hogy veszprémi márgákban, melyek e két rétegcsoporthoz közel állnak,több rendbeli sct.-cassiani alakot felismerjek, vagy hogy legalább a sct.-cassiani alakokat összehasonlításba vonhassam. A veszprémi márgából származó anyag, a mennyit LACZKÓ DEZSŐ tanár úr gyűjtött, a profilok (I—IV.), sőt részben a rétegek szerinti jelölésekkel is el van látva. Nem dicsérhetjük eléggé a gyűjtésnek ezt a lelkiismeretes módját. Ha most a palaeontologiai feldolgozás számára nem is nyertünk a pontos termőhelyi adatokból általános eredményt, mégis minden eshetőségre való tekintettel fontos volt a pontos termőhely-jelölések közlése. Tehát az itt alkalmazott jelzések, pl. «IV. prof. b» LACZKÓ tanár úr adataira vonatkoznak. 1. Emarginulci Münsteri PICT. 1891. KITTL: Gastr. Cass., 9. old., I. tábla, 8., 9. és 10. ábra. Ez a sct.-cassiani alak a veszprémi márgából is előkerült, persze hiányos példányokban, a melyek azonban a biztos meghatározásra alkalmasak. Termőhelye: Veszprém, Megalodus-márga (V. prof.?), 2 példány. 2. Kokenella La cakói KITTL n. f. II. tábla, 2. ábra. Háza hosszant csíkolt, a kanyarulatok keresztmetszete trapezoid-formájú. A kanyarulatok csúcsi, alapi és oldali részeit hegyesszögű élek választják el, a melyek a legnagyobb kanyarulatokon legömbölyödtek ; az apikalis és a basalis részen 13—15 sugaras harántborda van, a melyek kissé visszahajlók: a csúcsi részen a felső oldalél felé mind szélesebbé duzzadnak, az oldalélen úgyszólván hirtelen megszakíttatnak az oldalfelület által; a bázison szintén feltűnően duzzadtak az alsó oldalél mellett. Az oldalfelületnek széles (mintegy 1/ 3-ára terjedő) sima, kissé bemélyedő bemetszési szalagja van; mindkét oldalt öt-hat hosszanti és sok harántbordácskából álló, kiemelkedő, hálózatos díszítés borítja. Bizonyos fokig hasonlít ez a forma a hallstatti meszek Kok. Fischeri M. HÖRN. fajához, de különbözik attól egyebek közt abban, hogy oldalfelülete nem domború s ennek díszítése egyszerűbb (kevesebb hosszborda, sima bemetszési szalag). Az oldalfelületnek ez a különbsége a nagyobb példányokon úgy látszik csökken; a mennyiben egy szétnyomott jeruzsálemhegyi példány arra vall, hogy a kifejlett csigaházakon az oldalélek legömbölyödnek s az oldalfelületen több hosszborda fejlődik ki. Termőhelyei: a Veszprém—Jutás közti vasútvonal, I. prof., e rétege, 2 példány. Jeruzsálemhegy Veszprémben, 3 példány. 3. Kokenella costata (MSTR.). 1891. KITTL: Cass. (I), 12 old., I. tábla, 30—32. ábra. A veszprémi példányok egyikét e sct.-cassiani fajtól nem különíthetem el. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy, Conchodon-márga, 1 példány.
