A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Bakonyi triasz-gastropodák
Bakonyi triászgas tropodäk. 5 Az E. Böckhi házának csúcsszöge valamivel nagyobb, mint az említett alakok bármelyikéé; alapja pedig valamivel laposabb, mint azoké. A bemetszési szalag a ház legkülsőbb kerületén van; fölötte három, alatta pedig néhány, a köldök felé fokozatosan gyengülő hosszanti borda van. Ez utóbbiakat a köldök felé finom hosszanti barázdák váltják föl. A köldök, a nemi jellegnek megfelelőleg, nyitott, a köldök-él duzzadt. A spirális diszítés és az erős növedékvonalak hálózatot alkotnak, melynek szemei majdnem mindig magasabbak, mint szélesek. Az alap gyengébb díszítését illetőleg az E. Böckhi eltér a hallstatti mésznek valamennyi alakjától. Termőhelye: Vámos, Katrabocza, Veszprém megye (a wieni Hofmuseum gyűjteményében). 2. IVórtlicnici Lóczyi KITTL n. f. I. tábla, 3—9. ábra. Alakját és díszítését illetőleg a IV. Lóczyi a set.-cassiáni IV. Joannis Austriae KLipfi-ra emlékeztet. A különbségek mindkét alaknál részben fokozatosak, részben pedig csakis némely példányon vannak meg, a mennyire a változó alakú IV. Lóczyi tekintetbe vehető. Míg a IV. Joannis Austriae a tőlem elfogadott körvonalzás értelmében meglehetősen állandónak mutatkozik, addig a W. Lóczyi ugyancsak változó alaknak látszik. Ez utóbbinál rendesen nagyobb a ház csúcsszöge és a kanyarulat csúcsi része kevéssel domborúbb, mint a W. Joannis Austriae-nál. A IV. Lóczyi legtöbb példányán erős varratalatti spirális borda van, mely W. Joannis Austriae-nál mindig hiányzik. Ha mindjárt közel áll is egymáshoz e két összehasonlított alak, még sincsenek teljesen egyező példányok. A varratalatti bordával biró IV. Lóczyi példányokat tekintem én typusosaknak; az említett bordán kívül még kiemelkedő hosszcsíkok vagy bordák díszítik a felületüket hasonló számban és kifejlődésben, mint a W. Joannis Austriae-nál, bár nem olyan határozott módon, mint a set.-cassiáni alakoknál, hanem példányonkint változó számban és erősségben. Legállandóbb az alap 8—11 erős éle. A kanyarulat felső részén körülbelül 10 gyengébb él van, a melyek egyszer a harántcsikokat is fölülmúlják, máskor meg alig ismerhetők fel. A W. Lóczyi spirális díszítése legváltozóbb a felület oldali homorú részén, melyen 1 — 5 erősebb vagy 6—8 gyengébb sűrűn álló hosszanti borda van. Néha itt teljesen hiányzik a spirális diszítés. Ez esetben a kanyarulat csúcsi részének finom spirális díszítése is eltűnik, de az alapé nem. A kanyarulat felső és oldali része közötti élen lévő bemetszés szalagját rendesen mindkét oldalt egy-egy spirális borda szegélyezi, mindkettő az él alá esik, míg az él magán a bemetszési szalagon borda-alakú. A kezdőkanyarulatok domborúak, laposan kanyarodok. A száj pereme az orsón, miként a W. Joannis Austriac-nél, megduzzadt, a köldöknyilás hiányzik. A W. Lóczyi-nak typusos, varratalatti bordával biró példányai a következőkben térnek el a IV. Joannis Austriae-töl Az első zömökebb, hirtelenebbül növe1 KITTL: Cass. I, 22. old.
