A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

A HALOBIIDÁK ÉS MONOTIDÁK VERTIKÁLIS ELTERJEDÉSÉHEZ. Tekintettel arra, hogy az Európán kívüli triászterületek halobiidái és monotidái sok esetben még nem ismeretesek elegendően, le kell mondanom arról, hogy ezeknek az előfordulásoknak vertikális elterjedésére kiterjeszkedjem. Itt főleg csak az európai triászból származó alakok időbeli sorrendjéről emlékezem meg. Posidonia génusz. Már előbb megemlítettem, hogy a Posidonia-génusz a paláozoikumból a triászon át a felső juráig terjed. A Posidonia Becheri hosszan megnyúlt típusa csak a kagylómészig terjed. A legnagyobb alakok a Posidonia pannonica MOJS. és Posidonia Böckhi MOJS. Magasabbra csak kevésbbé hosszú és meglehetősen kerekded, többnyire kisebb alakok érnek, melyek egymás közt csak kevéssé különböznek. A középső és felső triász rétegekben Posidonia wengensis WISSM. típusú alakok uralkodnak. Különösen palás kőzetekben (wengeni rétegek és Halobia rugosa-s palák) nagyon elterjedtek. Enteropleura génusz. Látszólag a kagylómészre szorítkozik. Az Enteropleura Giimbeli egyaránt előfordul a bakonyi triászban és az Alpokban; az Enteropleura Bittneri eddig csak az Alpok két pontjáról ismeretes. Daonella génusz. Legrégibb alakjai a triászban a kagylómészből ismeretesek. Innen a következő négy típus származik: 1. A finom bordájú nagy Daonella Böckhi MOJS., D. Moussoni MÉR. és D. paucicostata TORNQ., melyek ladini rétegekben is megvannak; 2. kicsi, finom bordájú alakok (D. tenuis MOJS.) ; 3. megnyúlt alakok, melyek legfontosabb képviselőjének a D. Sturi BEN. tekintendő, ezek majd erős, majd finom bordájúak. Az előbbiekhez tartoznak a Daonella Sturi BEN., típusai, az utóbbiakhoz