A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

176 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 SCALIA S.

1 a Monte Judica és más helyek tektonikus viszonyait és faunáját úgy írja le, hogy a cassiani-raibli faunájú márgák felett szaruköves tömött meszek fekszenek, melyek közé egyes halobiás padok települtek. A meszek azonban csupán a márgának egy másik fáczieszét képviselnék, mindkét komplexum a karni emeletbe tartoznék. Azt hiszem azonban, hogy a meszek egy része a nori emelethez tartozik. GEMMELLARO eleinte, egy kivételével, az összes fajokat karni rétegekből származóknak tekintette. A kivétel egy különben alsó-karni rétegekben fellépő alakra, a Daonella Lepsiusi-xa vonatkozik ; GEMMELLARO véleménye szerint felső nori. Ezenkívül sok alakot találunk meg az Alpok nori rétegeiben. Ezek közé tartozik különösen a Halobia insignis, továbbá a legtöbb határozott füllel bíró alak, MOJSISOVICS 2 a Halobia lenticularis-X és a H. radiata-X közép-juvaviainál idősebbnek is tekintette (alauni, alsó-nori), ellenben közép- vagy alsó-norinak vette a Halobia insignis A, a H. Beneckei-X, a H. sicnla-X és a H. subreticulata-X. ARTHABER G.,

3 a ki ezeket a kérdéseket részben Szicziliában is tanulmányozta, azt tartja, hogy ott a halobiás meszek egységes komplexumot képeznek, mely a karni emeletet és a nori emelet alsó részét foglalja magában ; szerinte a H. Mojsisovicsi az alsó-karni padokat jellemzi. Ez a szintezés persze még nem kimerítő; a halobiás rétegek ARTHABER szerint sem érnek a nori emelet felső részéig. Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a Daonella [Halobia) Lepsiusi nem igen lehet felső-nori vagy rhétiumi, hanem szintén karni, vagy ha DE LoRENZo-nak

4 van igaza, ladini. ARTHABER szerint alsó-nori rétegekből való. Ha általában, az utóbbi alaktól eltekintve, feltételezhetjük, hogy a szicziliai halobiás rétegek az alsó-carni rétegekből az alsó-noricumig terjednek, mégis csak egyes rétegeket sikerült a kísérő cephalopodák alapján pontosan szintezni. Ha összehasonlításként azt kérdezzük, hogy az alpesi előfordulások pontos szintezése keresztül van-e víve, meg kell adnunk, hogy itt is számos bizonytalan kérdés van még, melyek megoldása csak pontos részlettanulmányok útján lehetséges. Dél-Olaszországban LORENZO/' BÖSE

(

í és mások szerint Lagonegrónál az ottani triászmeszek bázisán szarúköves meszek vannak, melyek szicziliai fajokat tartalmaznak, mindamellett azonban ladiniaknak tekintendők. Már ARTHABER

7 határozottan rámutatott arra, hogy ez a lelet nem egyezik a szicziliai halobiás meszekről szóló eddigi ismereteinkkel. A szicziliai halobiidák és monotidák lelőhelyeit itt nem sorolhatom fel egyenként. Az onnan leírt Estheria-Xájok legnagyobbrészt igen valószínűleg halobiidák embrionális héjai; a következőket találjuk említve:

6 1 S. SCALIA: La fauna del trias sup. die Monte Judica; Mem. Acc. Gioenia etc. Catania, V. sor, III. k., 1910. S E. v. MOJSISOVICS: Zur Altersbestimmung d. sizil. u. südital. Halobienkalke; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1896, 197. old. 3 G. v. ARTHABER in FRECH : Lethaea geogn. II. rész, I. k. Triász, 459. old. 4 G. DE LORENZO : Fossili del Trias medio di Lagonegro; Pal. Ital. II. 1896 —97. 3 G. DE LORENZO : Atti R. Acc. d. sei. fis. e mat; VI., 2. sor, 15. sz., 1894 és VII. sor, S. sz. 1895. 6 E. BÖSE U. G. DE LORENZO: Geol. Beob. i. d. südl. Basilicata u d. nordwestl. Calabrien; Jahrb. d. k. k. G. R.-A. 1896, 235. old. 7 In F. FRECH : Lethaea geognostica IL, 1, Trias. 465. old. 8 G. GEMMELLARO 1882 loc. cit. und SALINAS, Nota del Mus. geol. e min. R. Univ. Palermo 1897.