A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 163 Itt említendő meg még a következő lelőhely : Strengberger Hof bei Puchberg; egy innen származó és a bécsi földtani intézetben őrzött példány a Halobia vixauritahoz igen közel álló halobia-nak látszik lenni. Geologiai szintje, a palaeontologiai leletből következtetve, valószínűleg felső-ladini (St. Cassiani szint?). GEYER G. más halobiákat is említ innen, ezeket azonban nem láttam. Hochsteinwand Puchbergtől ENy-ra. Itt BITTNER A. a fal alatti hányókon egy kövületet gyűjtött, melyet ő D. Moussoni MÉR.-nek határozott meg, a mi egy kagylómészszintre utalna; a meghatározás azonban nem egészen biztos. Felemlítendő még Pernitz. Itt a Laimweggraben fekete reiflingi meszeiben BITTNER egy kövületet gyűjtött, mely Enteropleura Bittneri Km L-nek bizonyult, a mely faj eddig csak Gross-Reitlingről volt ismeretes. Neuberg, Frein és Mariazell vidékén STUR D., GEYER G. és BITTNER A. több helyen találtak monotis- és halobia-fajokat, melyeknek azonban csak egy része állott rendelkezésemre; ezek : Monotis salinaria a Proleswand nyugati végéről és a «Totes Weib» alól; Monotis Hoernesi Ki. és Monotis cf. rudis STOPP , a «Totes Weib» fölött; továbbá Monotis Hoernesi Ki. a Mürzschlucht unter der Freinből. A Monotis styriaca STUR-t, melyet magam nem láthattam, szerzője a Donnerswand in der Freinről említi. A Gusterstein-Fallersteinről Monotis salinaria, a Freinből Monotis tenuicostata, a Nasskörről az előbbi faj szerepel. A Tonionon BITTNER A. 1 Halobia austriaca Mojs.-ot talált. A Mitteraipenwände meszeiben a Fölzalpe közelében BITTNER A.' 2 egy halobia-1 talált a H. fallax csoportjából, a mely véleményem szerint a Halobia superbescenshez áll legközelebb. Más tömbökben ugyanott BITTNER H. distincta-t és Halorella amphitoma BRONN-Í talált. Ezek a meszek tehát valószínűleg nori korúak. A Reitalmmäuern bei Oberhof im Nasswaldtalból BITTNER A. : I a H. distincta Mojs.-ot említi. Nagyérdekű leletek kerültek elő Seewiesen bei Aflenz környékéről. A Bruchtal bei Seewiesennél világosszürke meszekből gyűjtött anyag sajnos rossz megtartású példányokat foglal magában. Egy aránylag nagy Posidonia szerepel benne, melyet a P. pannonica Mojs.-tól nem tudok elválasztani, továbbá a Daonella Moussoni MÉR.-hez közel álló alak, a mely azonban egyes jellemvonások által tőle eltér. Ezenkívül a Daonella esinensis SAL . szerepel több példányban. E kövületek alapján feltételezhetjük, hogy a Bruchtalban kagylómész- vagy esinorétegek fordulnak elő. Seewiesenről (téglavető) a primitiv Daonella phaseolina KITTL, egy új faj, került elő. Ezek a leletek mind a kagylómészre utalnak, ezenkívül esetleg még a buchensteini, sőt esetleg az esinói szint is előfordulhatnak. Északi Tirolban a triász változó arczulattal bír. A Wettersteinmész-fácziesz a kagylómésztől a carditás rétegekig tart és különösen ladini halobiidákat tartalmaz. A Daonella Lommeli WISSM. Innsbruck mellől (Seegrube-Mühlau), Jenbachról és Haliról ismeretes, de ezeken kívül még más helyekről is említik. Az Arzler Schartéból régibb és újabb — általam vezetett — gyűjtések a következő fajokat hozták napfényre: 1 Verh. d. k. k. G. R.-A. 1898, 195. old. 2 Verh. d. k. k. G. R.-A. 1887, 93. old. 3 Verh. d. k. k. G. R.-A., 1893, 323. old. 11*
