A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
138 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 mentén, egy hátulról a teknő közepéig érő törési öv halad át, elől ez elmosódik. Elől 31 mm. magasságban egy növekedési öv látható, melynek mentén a mellső bordák megtörtek. Ennek a külső növekedési övnek további lefutása a lerajzolt példányon nem látható. Valószínű azonban, hogy ez hátrafelé is folytatódik. A mellső fül nagyon széles, lapos, egyszer, talán többször is osztott. Az imént leírt példány Ocevja vidékéről (Vares és Olovo között, Bosznia) származik. Előttem ugyanazon vidékről (Saskidol Varesnél) egy kőzetdarab fekszik több Ha/obia-val, melyek talán bárom különböző fajhoz tartoznak. A leggyakoribb alak nagyon hasonlít a H. ocevjanahoz, a bordák megtörése azonban nem látható. A mellső fül különösen széles. A bordák megtörésétől eltekintve, a Halobia ocevjana díszítése a H. auslriaca-éhoz áll nagyon közel. A főeltérés e két faj közt a H. ocevjana két fülének erősebb kifejlődése mellett épp a bordák megtörésében rejlik. A H. ocevjana-i a többi megtört bordájú fajjal összehasonlítva, nem találunk egyetlen alakot sem, melynek oly széles bordái volnának. Lelőhelyei: A H. ocevjana, mely a legnagyoDD rajoKnoz tartoziK, eddig csak a Vares melletti hegység (Bosznia) DNy-i lejtőjéről, Ocevja és Saskidol között, továbbá Bukovinából (Isvor Male Kimpolungnál) ismeretes. Ocevjánál a triászmeszekben kagylómeszet és karni rétegeket találtam. A Halobia ocevjana ez utóbbi szintből származhat, ez azonban nem biztos. Halobia Thisbitis KITTL n. f. A teknők kicsinyek vagy közepes nagyságúak (a legnagyobb 22 mm.), hosszúkás, ferdén tojásdad alakúak vagy kerekek, számos keskeny, tompa bordával, melyek a búb közeléig érnek. Ezek 17 mm. magasságban elől kissé, hátul erősen megvannak törve. A mellső fül erősen domború (és osztott?), a hátsó háromszög kissé besülyedt. A faj nagyon tökéletlenül ismert, a H. intermedia-hoz látszik csatlakozni. Lelőhelye : A Millibrunnkogel (Sandlingalpe) felső karni rétegeiben Thisbites agricolae Mojs.-al fordul elő. Halobia Hochstetieri MOJS. 1864. Halobia Lommeli A. Z ITTEL : Palaeontologie von Neuseeland. Novara-Exp., Geolog. Teil, I. k., 2. rész, 27. old., VI. t., 2 a, b, c ábra. 1874. Halobia Hochstetten E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad.'-Pelecyp.-Gatt. Daoneila und Halobia\ Abh. d. k. k. Geol. R.-A. VII. k., 2. f., 32. old., III. t„ 7—9. ábra. A faj leírása tökéletlen, talán két különböző fajhoz tartozó példányokon alapul. MOJSISOVICS 7. és 8. ábrájában feltüntetett példányok a 9. ábra által feltüntetettől 36. ábra. Halobia ocevjana KITTL n. f. Bukovinából az Isvor- vagy Val Male Storfer világos szürke meszeiből. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézet gyűjteményében van.
