A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

127 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 A H. vixaurita fiatal példányai 6 mm. magasságig simák, néhány redővel bírnak. Lelőhelyei: Alsó-Ausztriában, Troyek malom, Kogelsbachnak és Polzberg, Lunznál, itt HABERFELNER JÓZSEF gyűjötte őket. Magyarországról a köveskállai (Mezőmái) füredi vagy tridentinusos meszekből származó példányokat láttam. Halobia Haberfelneri KITTL n. f. VII. tábla, 10. és 11. ábra. A búb kissé a középvonal előtt van, a teknők haránt-tojásdad körvonalúak, méreteik 34'5 mm. : 26 mm. vagy 54"7 mm. : 38 mm.-hez (két teknőn mérve); a héjak laposak, a búb kiálló. A konczentrikus növekedési redők egyenlőtlenek és ritkák, a radiális bordák közepes szélességűek, egyszerűek vagy a záros peremek felé osztottak, a teknő közepén rendesen osztatlanok. A bordák osztódása példányonként változó. Elől egy sima, osztatlan, kónikus, kiemelkedő fül van, a hátsó háromszög nagyon keskeny vagy pedig nagyon határozatlan. A radiális bordák a mellső fültől a hátsó záros peremig érnek. Nagyobb teknőkön 20—30 mm. magas övben a bordák megtörnek és a középvonal felé eltolódnak. Kisebb teknőkön ez nem észlelhető. Az egyes héjakon a bordák osztódása minden negyedben eltérő, sőt olyan példányokat is ismerek, melyeken erősen osztott bordák osztatlanok mellett fordulnak elő, vagyis igen finom és durva bordák egymás mellett láthatók. Lelőhelyei: Schindelberggraben Polzbergnél Lunz közelében, Gross-Reiflingnél az Aon-palák feküjében. Halobia intermedia MOJS. VII. tábla, 14. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec. Gatt. Daonella und Halobia; Abh. d. k. k. G. R.-A. VII. k., 2. f., 30. old., III. tábla, 5. és 6. ábra. MOJSISOVICS ezt a fajt először töredékekre alapította, melyek a gross-reiflingi Palfauer-Strassén levő kőbányából származnak. «A Halobia fül ugyan határozottan észlelhető volt, a töredékes állapot miatt azonban nem lehetett közelebbről megvizsgálni», írja MOJSISOVICS. Ábráin a fül ennélfogva nagyon határozatlanul van feltüntetve, az originálisok közül a kisebbeken felismerhető. ARTHABER tanár, ECKHART C. és BLASCHKE F. dr. Gross-Reiflingben a Salza torkolatánál és a Salza hídjánál egész sorozat H. intermcdia-X gyűjtöttek, ezek részben (idősebb?) mutácziók. melyeken a bordák megismétlődése nem észlelhető, vagy csak igen határozatlan, a Halobia-fül azonban megvan, másrészt oly példányok is vannak köztük, melyeken a faj jól tanulmányozható. Ezekből mindenekelőtt a fajnak a Halobia-génuszhoz való tartozósága nyer megerősítést. Az újabb anyag különböző mutácziók létezését igazolja. A gyengén kifejlődött füllel bíró alakokat a legrégibb mutácziónak kell tekintenünk, ez után következnek azok, melyeken a bordák megtörésének nyomai láthatók, végül az igazi H. intermedia egy vagy több megtörési övvel bír, a bordák hullámosak. Hogy a bordák ezzel fokozatosan tovább oszlanak-e, azt nem tudtam megállapítani.