A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

122 messzebbmenően elválasztottam volna. így csupán arra szorítkozom, hogy egy szélső varietást kiemeljek. Ennek meglehetős lapos hátsó háromszöge és mellső füle vnn. (IX. t., 27. ábra.) Legközelebb áll ez az alak a H. liucata-hoz, melytől szélesebb és erősebb bordái különböztetik meg. Ez a sajátsága a H Breuningia-i a többi hasonló alaktól is elvalasztja, így különösen a H. salinaj'um-tóX is; bizonyos hasonlatosság észlelhető a Halobia Breuningiana és H. distincta közt, ez utóbbi azonban domborúbb és kisebb. Lelőhelye: A Breuning (Aussee, Salzberg) világos halobiás meszeiben; Karlgraben a Raschbergen Goisernnél; Rapoltstein és Wallbrunn Halleinnél. A bécsi földtani intézet gyűjteményében a Rapoltsteinről egy kissé finomabb bordájú varietás van, mely a típussal jól megegyezik; ezt BITTNER gyűjtötte valószínűleg nóri rétegekből, a melyek SCHLOSSER M. szerint a felső-karni rétegek mellett ott előfordulnak. Halobia anricnlata KITTL n. í. IX. tábla, 28. ábra. A teknők trapezoid-tojásdad alakúak, a búb elől, a mellső és a középső harmad közt áll, finom bordák díszítik; elől a bordák kissé szélesebbek, hátul a jól kifejlődött fülön sűrűn állnak és finomak. A mellső fül erősen kiemelkedik, egy a búbot el nem érő osztóbarázdával bír. A kőzetlap hátsó oldalán több oválisabb és gyengébben diszített valószínűleg fiatal halobia-példány van, damesiella-szem embryonális példányok mellett. A hozzá hasonló alakok közül a H. salinarum és a H. distincta-tól erősebb füle és díszítésének részletei által tér el. Lelőhelye: Breuning vagy Breslwieskogel Alt-Ausseenál. Halobia striatissima KITTL n. f. VI. tábla, 19-20. ábra. Teknői tojásdad alakúak, elől és hátul kissé ellaposodottak; a búb a médián vonal előtt fekszik; számos finom radiális borda díszíti, melyek a búbtól 3—4 mm-re gyengén kezdődnek, azután erősebbek lesznek és két-háromszor osztódnak. A fül aránylag keskeny, füldudor van. Habár ez a faj a H. lineata és H. s a linai'um-hoz igen közel áll, nevezetesen alakja a H. Hneata-évéX jól megegyezik, bordái jóval finomabbak. A bordák szélessége is igen szabályosan változatlan. A H. striatissima bordáinak finomsága a H. radiata és a H. Daltoni-va emlékeztet, de az ezekre igen jellemző csoportképződésnek nyoma sem látszik. A H. Szontaghi-veX összehasonlítva azt látjuk, hogy búbja nem olyan exczentrikus és bordái sokkal finomabbak. Lelőhelyei: A H. striatissima-i SZONTÁGH TAMÁS a Királyerdőben és Meziádnál (Bihar vm.) találta felső-triászkorú mészkövekben a H. Szontaghi-vcX együtt.