A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
116 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 a bordáknak (v. ö. GEMMELLARO i. m. III. t. 1. ábra) a H. radiata csoportjára emlékeztet. A másik ábrán ez a csoportosulás nincs meg (GEMMELLARO i. m. III. t. 2. ábra.). A Bergstein felsőkarni meszeiben padokat képez egy Halobia, melyet a H. transversa GEMM.-ÍÓI nem lehet megkülönböztetni. Alakja, bordázottsága és mellső füle majdnem teljesen megfelelnek a faj GEMMELLARO által adott leírásának. A másodlagos bordák kissé szélesebbek és a fül kissé nagyobb. A fül tagoltsága határozatlan, egy tetőalakú dudorból áll, mely egy keskeny, lapos peremi részbe megy át. Lelőhelyei: A típusokat GEMMELLARO karni meszekből Castronuovóról és más siciliai helyekről mint ritka példányokat írja le. A Halobia cf. transversa GEMM., melyet itt is megbeszéltem, a Landl melletti Bergstein felsőkarni meszeiből származik. Halobia distincta MOJS. .VIII. tábla, 17. és 18. ábra. 1874. Halobia distincta E. v. MOJSISOVICS: Über die triad. Pelec.-Gatt. Daonella und Halobia\ Abh. d. k. k. Geol. R.-A., VII. k. 2. f. 28. old. IV. t. 11. ábra. A teknő körvonala egyenlőtlen oldalú, ferdén tojásdad, a teknők domborúak és kicsinyek. A fül kidudorodott, gyakran peremi részszel bír ; a hátsó háromszög gyengén bordázott, 1 domború, a záros peremen egy lapos kiszélesedést találunk. A bordák közepes vastagságúak, a barázdák finomak. BITTNER Halobia distincta-t talált a maiersdorfi legelőn Halorella pedata-xA, továbbá Steinbauerhofnál Balberstein közelében. 2 Az előbbiek típusos példányok, egyeseken a hátsó fülnek egy neme észlelhető, nevezetesen az area kidudorodik és a héj többi részétől egy radiális barázda választja el; nagyobb példányokon a teknő pereme felé a radiális bordák hullámosan megtörtek, a teknő azonban megnyúltabb, a bordák finomabbak. A bordák a teknő közepén előrefelé homorúan görbültek. A fül azonban egyszerű, tetőalakú, legömbölyített, talán kissé erősebb. A steinbaueri példányok mindenesetre egy különös varietást vagy mutácziót képviselnek. A Siriuskogel meszeiben előforduló példányok részben osztatlan, részben egy peremi részszel bíró füllel bírnak, éppúgy mint a sandlingi típusok. Lelőhelyei: A Sandlingon nori meszekben a gasztropodás rétegek közelében ; a Siriuskogel szürke nori meszeiben. BITTNER még az oberhofi Nasswaldtalból említi. 3 Egy Allenz közeléből való lelet is ide tartozik. BITTNER 1 a sarajevói várhegyről említ egy Halobiát a H. distincta rokonsági köréből. Halobia salisburgensis KITTL n. f. 27. ábra. Ez a faj a H. miesenbachensis fiatal példányaihoz hasonlít; radiális bordái vannak, továbbá egy kis, valószínűleg egyszerű, mellső füle és egy keskeny hátsó 1 MOJSISOVICS simának írja le; én az Ő originálisain és más példányokon is gyenge radiális bordákat észleltem. 2 A. BITTNER: Die geolog. Verh. v. Hernstein in N-Ö. Wien. 1882, 133. és 141. oldal. 3 Verh. d. k. k. G. R.-A., 1893, 323. oldal. * Jahrb. d. k. k. G. R.-A. 1880, 391. old.
