A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
101 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia Telieri KITTL n. f. IX. t„ 35. ábra. Körvonala ferde, hátul és fönt egyenes, a hátsó záros peremen lekerekített, a mellső oldalon alul meglehetősen egyenletesen ívelt. A búb a mellső harmad mögött, a héjközép előtt fekszik. Díszítése kétszer osztott radiális bordákból áll, melyeket a hátsó záros perem közelében két szélesebb, lapos borda helyettesít. A mellső záros perem közelében a bordák egy keskeny szektorban, hátul egy szélesebb, a hátsó areát legnagyobbrészt befedő, alól azon túlérő szektorban finomabbak, közbül azonban durvábbak. A bordák határozottan párosan állnak. A mellső fül jól kifejlődött; egy szélesebb, a búb közelében erőteljesen kidudorodott, kifelé ellaposodó füldudorból és egy keskeny, szintén kiálló peremi részből áll. A dudornak alsó részén, a peremi résznek pedig felső részén egy radiális barázda látható. A dudort alól és felül egy éles barázda határolja. A hátsó záros peremen a háromszögletű mező határozottan domború, lefelé azonban nincs minden esetben élesen elhatárolva. Ezeket a tulajdonságokat összegezve, ezt a fajt önálló új fajnak kell tekintenünk. Nevezetesen hasonló körvonalat a többi ismert fajnál csak közelítőleg találunk, így a H. Hoernesi fiatal példányainál és a Halobia sicihana-niú. A díszítés a Halobia halorica-xa emlékeztet. Közelebbi rokonságot azonban nem fedeztem fel. Lelőhelye: Ez a faj a Tomínscheksteig (Uratal, Wochein) fekete felsőtriászkorú meszeiből származik, a hol Halobia cf. fallax-szal együtt fordul elő. Halobia halorica MOJS. 25. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecypodengatt. Daonella und Halobia; Abh. der k. k. Geol. R-A. VII. k., 2 f., 33. old, V. t., 1. ábra. Lejebb közelebbről kifejtett okoknál fogva ezt a fajt két alakra osztom. Az egyik megtartja MOJSISOVICS adta nevét, a másik a Halobia Partschi nevet kapta. A Halobia halorica szűkebb foglalatjában oly teknőket tartalmaz, melyek körülbelül még egyszer oly hosszúak, mint a mily magasak. A búb elől, az első és második teknőnegyed között fekszik. A teknők alsó pereme bölcsőalakúan meggörbült. A teknők legnagyobb magassága azok közepe előtt mérhető. Elől egyenletesen lekerekítettek, hátul keskenyebbek. A bordázottság a záros peremekig ér, a melyek közelében legyöngül. Az elsődleges bordák rendszerint két bordapárra oszlanak. Az interkosztális barázdák mélyek és szélesek, többnyire szélesebbek, mint az egyes bordák, azonban a bordapároknál keskenyebbek. A mellső fül füldudorra és peremi részre tagolt. Az első.határozottan kidudorodott, a peremi rész kissé kivájt. A hátsó areán a bordák keskenyebbek, mint egyebütt, ez azonban nem feltűnő. Egy növekedési övön a következő méreteket mértem : hossz 50 mm, magasság 27 mm, a búbnak a mellső peremtől való távolsága 17 mm, a héj legnagyobb részének távolsága ugyanonnan 23 mm. A teknők, a meglevő töredékek után ítélve, 50 mm hosszt is elérnek. A faj két originális példányának (a Sandling vörös bicrenatusos meszeiből) növekedési csíkozottsága hosszabb körvonalra mutat (másfélszer—kétszer oly hosszú,
