A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
98 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 Halobia talauana WANN. 1892. Halobia norica A. R OTHPLETZ : Die Perm-, Trias- und Juraformation auf Timor und Rotti; Palaeontographica 39. k., 95. old., XIV. t , 7. ? (nem 8.) ábra. 1907. Halobia talauana J. W ANNER : Triaspetrefakten der Molukken und des Timorarchipels; Neues Jahrb. f. Min. etc. Beil.-Bd. XXIV., 207. old., X. t., 10—11. ábra. Ezen Halobia WANNER szerint úgy a H. moluccana WANN , mint a H. Charlyana MOJS .-hoz közel áll; a héj erősen egyenlőtlen oldalú, a lapos bordák hátul sűrűbben állnak mint elől, a hol a füldudorig érnek; a hátsó záros perem alatt sima. A primér bordák általában szélesebbek, mint a H. moluccana-x\á\ és többnyire, néha magán a peremen is, másodszor osztottak. Osztatlan bordákat csak a mellső fül alatt találunk. A két előbb említett fajt számos osztatlan borda és keskenyebb fülek jellemzik. Már a Halobia moluccana tárgyalásánál kifejtettem, hogy ROTHPLETZ H. norica-)a két különböző alakot tartalmaz. ROTHPLETZ XIV. t., 7. ábrája bordázottságát nézve, a H. talauana-wal jól megegyezik, a fül nem ismeretes. Nem kétlem, hogy ezen példány a H. talauana-hoz igen közel csatlakozik. Lelőhely : A Talua folyó hordalékában Timor félszigeten és G. Sambuku (Baá) Rotti szigetén. Halobia Bassanii DE LOR. 1894. G. DE L ORENZO : Le montagne mesozoiche di Lagonegro; Atti Acc. Scienze di Napoli, 43. old. 1897. G. DE L ORENZO : Fossili del trias medio; Palaeontografia Italica II (1896), 137. old., XIX. t., 1—6. ábra. Alakja haránt megnyúlt, egyenlőtlen oldalú, búbja erősen előrenyomult. A radiális bordák előrefelé homorúan görbültek, számosak, elől kissé szélesebbek és laposabbak, hátul keskenyebbek és domborúak. A mellső bordák osztatlanok, a többiek két, ritkán három másodlagos bordára osztottak. A fül nagyon keskenynek és dombomnak van leírva. A rajzból nem lehet felismerni. Az 1897. évbeli leíráshoz DE LORENZO BITTNER egy közlését csatolja, a melyben a Daonella Pichleri, D. obliqua és D. reticulata-xaX hasonlítja össze. Hasonló alakot BITTNER a recoarói Spitzkalkról említ. Az ábrák alapján nem lehet ezen fajról határozott véleményt alkotni. Ha Daonella-ról lenne szó, akkor a Marmolata meszeiből való alakokkal állna fenn nagy hasonlatosság; ha azonban, a mint azt DE LORENZO állítja, ez Halobia, úgy a H. Charlyana-X\oz hasonlít. Lelőhelyei: BASSANI két lelőhelyet említ Lagonegróról az ottani ladini calcari a soglieraból. 5. A Halobia Hoernesi csoportja. » Ezen csoport alakjai harántovális, néha széles körvonallal, egy többnyire kevéssé előre tolt vagy médián helyzetű búbbal, többé-kevésbbé messzemenően osztott, többnyire csoportos bordákkal és egy füldudorra és peremi részre különült füllel bírnak. Ide a következő alakokat sorolom : Halobia insignis GEMM. » aff. insignis GEMM. Halobia dilatata KITTL » Telieri KITTL
