A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

91 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 előbbi domború, finom radiális vonalkákkal díszített. Az embrionális héjjacskák helyenként igen domborúak. A H. bukovinensis a H. ocevjana-XóX a teknők nagyobb magassága, az egyes esetekben határozatlanul kifejlődött mellső fül, a majdnem sima és domború hátsó háromszög és a megtörési öv hiánya által különbözik. Mindemellett ezen két alak 20. ábra. 21. ábra. 22. ábra. Halobia bukovinensis KITTL n. t. szürke meszekből, lelőhelye: Isvor Male Storfer Kimpolung, Bukovina. (Term. Nagys.) Az eredeti példányok a wieni földtani intézetben vannak. oly közeli rokonságban áll egymáshoz, hogy feltehető, miszerint a H. oőevjana a H. bukovinensis-höX egyes szélső tulajdonságok kifejlődése által keletkezett. Ezen phylogenetikai viszony talán a Daonella Pauli-\g nyúlik vissza. A H. bukovinensis továbbá bizonyos habitusbeli hasonlatosságot mutat a H. austriaca-vaX. Lelőhelyei: Isvor male és Pareu Kailor Kimpolungnál, Bukovina. Halobia Sicilian a KITTL n. f. VIII. tábla, 1. és 2. ábra. A lapos teknők körvonala ferdén ovális, a búb előre nyomult, de azért még a mellső harmad mögött fekszik. A záros perem viszonylag rövid (a félteknő hosszánál kissé hosszabb), mellső része kissé hosszabb a hátsónál, a mely fokozatosan a teknőperembe megy át, míg a mellsőt egy határozottan fülszerű képződmény köti a mellső teknőperemmel össze. A mellső fül a kivágást beleértve, viszonylag széles háromszögletű. A fület egy erősebb vagy gyengébb radiális borda osztja ketté, füldudor hiányzik. A bordázottság a H. austriaca-ehoz hasonló és viszonylag széles, kétszer osztott bordákból áll, melyek a hátsó záros perem közelében egy háromszögletű mezőt szabadon hagynak, elől azonban a fülig érnek. Többnyire egyszer osztottak, egyes példányokon háromágúak. Ezt a fajt sajátszerű füle a legtöbb Halobia-tói elkülöníti. Legközelebb a Halobia subaustriaca-hoz csatlakozik, melynek díszítése közel megegyező és melynek füle szintén nagyon lapos és hasonlóan díszített, azonban más körvonalú. A H. subaustriaca-íxxX kivágása nagyon keskeny, a radiális borda magán a fülön van. Lelőhelyei: sárgás (valószínűleg karni) meszek, Szicziliában; RENZ Madonna del Balzo-i gyűjtése alapján.