A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák

Bakonyi triász hracliiopodák. 41 bordák a Tliecospira homloka felé hajlanak össze (54 ábra). A sculptura visszatükröződésének ilyen hűsége emlékeztet az Abhandl. d. geol R.-Anstalt XVII1/1, XXIII. táblájának 24. és 25. ábráján látható és ugyanott a 213. lapon leírt sct.-cassiani Plicatula-fajoknál észlelhető hasonló tüneményre. Ezen faj areájának szélessége, a lakóház csekély szélességének megfelelően, annyira visszamarad a Tliecospira tyrolensis igen széles areája mögött, hogy a pseudodeltidium mindkét oldalán az area-felületnek csak igen csekély részletei maradnak meg, úgyannyira, hogy e részletek csak kivételesen (46. ábra) oly szélesek, vagy csak kevéssé szélesebbek magánál a pseudodeltidiumnál, rendszerint azonban sokkal keskenyebbek, mint emez. A kis teknő alacsony areája -— mint ez alakoknál rendszerint — merőlegesen áll a nagy teknő areájára. A nagy teknő belsejében a három, konczentrikus helyzetbe rendezkedő tájék, vagy legalább is a két külső kevésbbé élesen válik el egymástól, mint a Th. tyrolensis-né\. Úgy látszik, hogy ezen alak a Tliecospira tyrolensis mellett szórványosan DélTirolban is előfordul; legalább E. FRECH boroszlói tanár birtokában van egy példány, mely Stuores-ről, Sct.-Cassianból való és a melyet én inkább ezen kisebb fajhoz, mint a Th. tyroleiisis-X\ez tartozó alaknak gondolok. Szóban forgó fajunknak ama hajlandóságát, hogy nagy teknőjének terjedelmes részével tapad a talajhoz, már megemlítettük. Ha e mellett a tapadási felület oly irányt vesz fel, a mely a teknők commissura-síkjával többé-kevésbbé párhuzamos, akkor lapos alzaton fekvő, tok- vagy dobozforma, sekély nagy teknők, keletkeznek, a melyeket én nem vagyok hajlandó magától az alaktól fajilag elválasztani, hanem inkább a «pyxidaria» varietásnévvel megjelölhető mellékalaknak tekinteném. Az ily alakú példányok képét a 66—71. ábrasorozat mutatja. Ezen darabok egyikénél-másikánál a nagy teknő úgyszólván csak egy, a tapadási felületet körülnövő, alacsony sánczból áll. — Ugyanezen példányok legkisebbje (71. ábra) kitűnően megtartott belsőt mutat. A lakóház belseje (a két teknő között) ezen fajnál határozottan sokkal nagyobb, mint a Tliecospira tyrolensis-né\, a mit nemcsak a nagy teknőnek általában erősebben boltozott volta tesz érthetővé, hanem azon körülmény is magyaráz, hogy itt a teknők héjanyaga sokkal vékonyabb. Egyebekben ezen faj héjanyagáról ugyanaz áll, a mit a Tliecospira tyrolensis-ué\ mondottunk; semmiféle pontozottságot sem veszünk rajta észre. Ezen fajnál a szilárd spiráliskúpok jelenlétét sok csiszolgatás daczára sem tudtam eleinte kimutatni. Csak röviddel ezelőtt találtam meg e képződményeket az egyik példányban, a melyet utólag (V. tábla, 1. ábra) le is rajzoltattam. Ezek a Thecospira-úipusnak teljesen megfelelő módon alkotvák. A Tliecospira Semseyi számos példánya a fiatalabb, rhaetium-korbeli Tliecospira Hciidingeri SUESS spec, alakjára emlékeztet, csakhogy azokon az említett rhaetiumbeli fajnak erősen pontozott structuráját nem találjuk. Hasonló módon, mint a Thecospira Semseyi a Tliecospira Haidingerz'-hez, viselkedik különben annak nagyobb és lapos társalakja a rhaetiumi Thecospira Davidsoni m. alakjához. Megjegyzés. Ezen fajt dr. SEMSEI SEMSEY ANDOR úrnak, a m. kir. Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatójának s a hazai tudományos törekvések nemeslelkű és mindenkor készséges támogatójának tiszteletére neveztem el. Termőhelyek: Ezen faj Veszprémnél Th. tyrolensis-nél is gyakoribb éspedig a következő helyeken : Jeruzsálemhegy (főlelőhely) ; a veszprém—jutási vasút I. profiljának e rétegei