A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
86 Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 86 felé erősebbek, 2— 3-osztatúak; a hátsó háromszög majdnem sima, gyenge radiális bordákkal díszített és kissé domború. A mellső fül viszonylag keskeny, határozottan kifejlődött, egy erőteljes radiális dudorra és egy laposabb szegélyrészre osztott. Körvonalát tekintve ezen faj a H. salinarum és a H. Hoemesl-hez áll a legközelebb, ezektől azonban sajátságos díszítése által alapjában eltér. A mellső héjrészeken látható széles bordák a H. Charly ana-xa emlékeztetnek, melynek azonban sokkal egyenletesebb bordái vannak. Lelőhelye: Feuerkogel, Teltschen és Langmoosalpe között MOJSISOVICS szerint alsó-karni lobiteses rétegekben. Halobia Arthaberi KITTL n. f. 19. ábra és V. t. 11. ábra. A teknők harántoválisak, hosszabbak magasságuknál (30:19), a búb exczentrikus, a mellső peremtől a hossz 5/ 1 2-ed részére fekvő. Meglehetősen keskeny, a primér bordákból egyszeri elágazódás által keletkezett részbordákkal van díszítve, melyek gyakran párosak és a záros peremek közelében legyöngülnek, sőt el is tűnnek. A mellső fül erősen kifejlődött és valószínűleg osztatlan; alsó részében egy erős, tetőszerű, legömbölyített dudorodás emelkedik ki. Ezen Halobia a Daonella styriaca-\\oz jól csatlakozik, azonban sokkal keskenyebb bordái vannak, viszonylag hosszabb és határozottabban kifejlődött füllel bír. A keskeny részbordákat tekintve a Halobia Arthaberi a H. insignis-hez hasonlít, ez azonban viszonylag hosszabb, hátul csoportokban álló bordái vannak és búbja kissé előbb áll. Lelőhely: Első példányai a Feuerkogelről valószínűleg karni rétegekből származnak. A típussal teljesen megegyező Halobia Arthaberi példányokat gyűjtött BITTNER a Balbersteinon Miesenbachnál és a Bergsteinon Landlnál, mindkét helyen Halobia styriaca-t tartalmazó padok is lépnek föl, a fauna uralkodó jellege azonban felső-karni. 19. ábra. Halobia Arthaberi KITTL n. f. a Balberstein (Miesenbachnál) szürke karni meszeiből, gyűjtötte BITTNER A. (Term, nagys.) Eredetije a wieni földtani intézetben. Halobia sp. indet. Fiatal állapotban a körvonal hosszabb magasságánál (3 : 2), néha rövidebb, elől kissé keskenyedő. A búb kissé a közép előtt fekszik, a héj legnagyobb magassága kissé mögötte. A bordák szélesek, de egyenlőtlenek, osztatlanok, vagy a búbtól különböző távolságokra egyszer osztottak. A mellső fül laposan kiemelkedő, osztatlan. Kifejlődött példány híján ezen Halobia sp. közelebbről meg nem határozható. A rendelkezésemre álló anyag alapján a Halobia Arthaberi rokonságába látszik tartozni. Lelőhely: Ezen Halobia-töxedékeket tartalmazó mészlemez «Balatondvari» jelzéssel van ellátva, a karni rétegeknek felelhet meg.
