A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

84 Halobia areata KITTL n. f. VI. tábla, 8. és 9. ábra. Körvonala és bordázottsága a D. styriaca-éva\ közel megegyező, azonban kissé magasabb és domborúbb; a mellső fül egyszerű, alatta egy széles bordátlan szektor van, melyet a fültől éles barázda választ el. A szektor közepén egy magános barázda van, a felső elválasztó barázda alatt még két finom vonal látható. A hátsó záros peremet egy hasonló, de kissé keskenyebb bordátlan háromszög kíséri. A bordák, úgy mint a D. slyriaca-nál, többnyire egyszerűek, a búb erősen előálló, a konczentrikus redők és vonalak határozottan kifejlődöttek. Lelőhelye: Balberstein Miesenbachnál H. styriaca közelében és Leislingwand Goisernnél. Halobia ? Lepsiusi GEMM. V. tábla, 12. ábra. 1882. Daonella Lepsiusi G. GEMMELLARO: Sub Trias d. reg. occ. d Sicilia ; Mem. R. Acc. dei Lincei, Roma, 3. sor., 279. köt., 1881—1882., 467. old.. I. tábla, 6. ábra. Majdnem köralakú, keskeny bordákkal. A faj nagyon tökéletlenül ismert, nincs okunk itt közelebbről megbeszélni. Csupán a bordáknak az ábrán látható megtöröttségére utalok. Feltehető, hogy ezen faj a D. styriaca-hoz kapcsolódik. Lelőhely : A Monte Griffone karni dolomitjában (Sziczilia); Salzkammergut. Halobia landlensis KITTL n. f. 17. ábra. Egy a Bergstein világos meszeiből származó alak, a következő jellemvonásokkal bír: A teknő körvonala a fiatal példányon majdnem trapezoidális, hosszabb mint magas, a kifejlődött teknő magasabb mint hosszú. A búb sima és kiemelkedő, a héj maga egyenletesen lapos, rajta egyszerű vagy egyszer osztott, széles radiális bordák vannak, melyek 7"7 mm teknőmagasság mellett kezdődnek és a záros peremek felé ellaposodnak. A legerősebbek a teknő közepe felé, ahol többnyire meg is oszlottak. Ezen jellemzés tulajdonképpen a H. styriaca csoportjához tartozó több alak sajátságainak kombinácziója. A körvonal oly magas, vagy magasabb, mint a H. Lepsiusi-e ; a búb előugrik, mint a H. Bcyrichi-né\; a bordázottság erőteljes, mint a H. styriaca-é, sőt részben a H. austriaca-xa emlékeztető. Lelőhely: H. styriaca-va\ világos karni meszekben Bergsteinen Landl mellett. 17. ábra. Halobia landlensis KITTI. n. f. világos karni meszekből aBergsteinrőlLandl mellett, gyűjtötte BITTNER A. (term, nagyság). Eredetije a wieni földtani intézetben.