A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
82 3., 5., 6. és 7. ábrájában vannak lerajzolva, de MOJSISOVICS két originális példánya a Feuerkogelről (Mojs. loc cit. I. t., 2. és 3. ábra), továbbá ÄRTHABER-nek a Lethaeaban lerajzolt példánya is ilyen. E mellett számos olyan fül is van, amelyeken a mellső fül nem ismerhető fel. Ezek tehát még a Daonella génuszhoz tartoznak, míg a lapos, csak egy barázda által elhatárolt bordával bíró alakok átmenetet képeznek a fenti génuszhoz. Határozottan kiemelkedő, kúpszerű mellső füllel bíró példányok (VI. t., 3. ábra) viszonylag ritkák. Itt tehát ugyanazon eset forog fenn, melyet WANNER a Daonella (vagy Halobia) Wichmanni-náX talált. A halobia-jelleg ugyan gyakran egyénileg is fellép, sok példánynál pedig hiányzik. Mindamellett ajánlatos e fajt a Halobia-nál meghagyni. A Halobia styriaca fiatal példányai hosszabbak, mint a milyen magasak, a mit a növekedési csíkok lefutása bizonyít. Számos példányom van, melyek 20 mm magasság mellett másfélszer oly hosszúak. Ezen hosszaságot azonban gyakrabban nem éri el. Később a teknők körvonala viszonylag magasabb, a mennyiben a teknő alsó pereme erősebben szélesedik, mint a szélsők. A teknők hossza ilyenkor 5/ 4— 7/c része a magasságnak. A bordázottság a feuerkogeli típusos példányokon következőkép alakult ki. Viszonylag kevés, nagyon széles, keskeny barázdák által elválasztott borda van, melyek a teknő közepére tömörülnek és a záros peremek felé gyengülnek, keskenyednek és azután elvesznek. A záros peremek tájéka tehát bordátlan. A mellső záros perem közelében gyakran látható egy barázda által határozottan elhatárolt háromszög. A nagyon lapos teknők körvonala kerekded, többnyire hosszabb, mint magas, különösen fiatal példányoké, idősebbeknél helyenként magasabb, az egyenes záros peremen elől és hátul lekerekített. Elől egy radiális barázda által a teknő többi részétől elkülönített fül van, amely sima és többnyire lapos, ritkán radiális barázda által kettéosztott. A hátsó záros perem élesen előugrik, miután mögötte a teknő kissé kiöblösödött. A teknő díszítése nagyon változó. Típusos példányoknál csak kevés radiális barázda van, a bordák tehát szélesek; a záros peremek felé ellaposodnak, különösen egy varietásnál, mely a Daonella lenticularis GEMM.hoz igen közel áll. Más változatoknál a bordák még számosabbak, legszámosabbak azon példányoknál, melyek MOJSISOVICS szerint a Daonella cassianakoz sorolandók. Más körülményektől eltekintve ezek is többnyire füllel bírnak és ekkor valódi halobiák. A bordák a búbtól 5 —10 — 20 mm-re lépnek fel, legközelebb a dúsan bordázott változatoknál, melyekhez a D. solitaria is tartozik. Ez az utóbbi világosan kiképződött redőkkel bír. A bordák és barázdák rendszerint egyenesen vagy kissé meggörbülve futnak le. Kivételesen egy külső növekedési csíkon a bordák és a barázdák megtörnek, ez rendesen a héj hátsó felére szorítkozik. Ez a jelenség a H. styriaca-nál ritkán észlelhető, más fajoknál azonban állandó jellemvonás (Ví. t. 4. ábra). GEMMELLARO G. Szicziliából 1 a D. styriaca-t is felemlíti. Ezek a példányok füllel nem bírnak, bárha különben a rötelsteini típussal jól megegyeznek. Jellemző, hogy Szicziliában ez a faj három Halobia-fajjal fordul elő. Lagonegróról 1892-ben DE LORENZO 2 egy kövületet D. Moussoni-nok ír le, 1 GEMELLARO : 1. cit. 467. old., I. t., 1—2. ábra. 2 G. DE L ORENZO : Sul. trias dei dintorni di Lagonegro. Atti R. Acc. di sei fis. e mat. di Napoli, V. k., (1892). II. sor, 8. sz.
