A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 77 sódott barázda által elkülönített mellső fül látható, mely vagy osztatlan, vagy egy radiális barázda által megosztott. Az első esetben félkúpalakú vagy tetőalakú, az utóbbi esetben egy félkúp- vagy tetőalakú füldudorra és egy többnyire lapos, szegélyszerű részre oszlik. A legtöbb fajnál a hátsó oldalon az ú. n. hátsó fül látható, mely azonban nem fül, hanem egy háromszögletű mező, melyet egy rendesen lapos barázda választ el a héj többi részétől. E hátsó háromszög többnyire laposan kiemelkedő. Határozottan kiemelkedő hátsó füllel bír, p. o. a Halobia norica és a H. Wiereri. Számos esetben hajlandók vagyunk, mint azt már BITTNER tette, a daonellák-nál fellépő mellső háromszöget a Halobia-K\\ előfutójának tekinteni. Egyes esetekben ez találó, más esetekben azonban nem, miután ezekben a háromszögletes mező nagyobb helyet foglal el, mint a fül. A Halobia-fül első nyomait daonellák-nál egyes radiális barázdának a mellső sima vagy gyengén diszített háromszögön való fellépése jelzi. Ezáltal a fül körülhatárolódik. Ez, a mint azt számos Halobia styriaca és Halobia Charlyana példányon jól kivehető, először lapos és azután magasabbra kiemelkedik. A külső szegély felől azután egy második radiális barázda keletkezik, mely az egyszerű fülbe belevág, miáltal a többnyire erősen kiemelkedő füldudor a többnyire lapos szegélyrésztől elválik; ez nagyon szépen látható a H. Hoernesi-né\, a hol a füldudor erősen kiemelkedő, a szegélyrész egészen lapos. A Halobia-fül ezen két része azonban egyenlően kidudorodó is lehet, szélességbeli arányuk is meglehetősen eltérő az egyes fajok szerint. llykép osztott és osztatlan füleket különböztethetünk meg. Osztatlan fülek a nori emeletbe tartozó fajoknál is előfordulnak, az osztottak először a karni emeletben fordulnak elő. Egy más megfigyelés tehető a búb és a füldudor csúcsának egymástól való távolságát illetőleg. Bizonyos alakoknál (H. fallax és H. raschbergensis) a füldudorodás messze fekszik a búbtól; a fiatal teknők ezen esetben posidonia- vagy daonella-szevüek, ha elég kicsinyek, fülnélküliek. Máskép van ez p. o. a Halobia Hoernesi és H. haloricanál, melyeknél a füldudor csúcsa úgyszólván egészen a búbig ér; ezen esetben a fül fellépése már egészen kis héjaknál is várható. A ligamentum a Halobia- és a Daonclla-gfn\xs,zokx\k\ főleg lineáris és mindenesetre igen gyenge volt, mert a héjak, bármennyire tömegesen is lépnek fel, mindig egymástól elválva fordulnak elő. 1874-ben MOJSISOVICS a Halobiadajokat három sorozatba foglalja. Ezek a H. rarestriata sorozata a következő fajokkal: H. rarestriata, plicosa, norica, amoena, austriaca, Suessi, eximia, Charly ana ; a Halobia distincta alakköre a H. distincta-, salinarum-, celtica- és lineata-fajokkal, végül a Halobia fallax köre a Halobia fallax-, superba-, intermedia-, rugosa-, Zitteli-, Hochstetteri-fajokkal. Izolált alakok a Halobia Hoernesi és a H. halorica. Kétségkívül az első csoport nem egynemű, míg a többi három megmaradhat. A számos azóta ismeretes alak miatt több csoportot ajánlatos felállítani. A Halobia-génuszon belül következő csoportokat különböztetem meg: 1. A gyengén díszített alakok csoportja 2. A Halobia styriaca MOJS. » 3. » austriaca MOJS. » 4. » Charlyana MOJS. » 5. » Hoernesi MOJS. »