A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 74 Daonella noduligera BITTN. IV. tábla, 9. ábra. 1895. A. BITTNER : Lamellibranchiaten d. alp. Trias ; Abh. d. k. k. Geol. R.-A., XVIII. k., 1. füz., 78. cid., IX. t., 24. ábra. Ezt a fajt, melynek eredetijét BITTNER általam gyűjtött anyagból vette, nevezett szerző lerajzolta és felületesen leírta. Különösen jellemző, a mit BITTNER nem emel ki, a búbnak exczentrikus helyzete és a növekedési csikók lefutása. Ezen tulajdonságai által a D. noduligera szorosan a D. Pichleri MOJS.-hoz (= obliqua MOJS.) csatlakozik, melytől csak a nagyobb szélessége és bordáinak kisebb száma által különbözik. Lelőhelyei: Ez a faj aligha a cassiani márgákból, hanem egy mélyebb szintből származik (esetleg buchensteini rétegek). BITTNER eredetije St. Cassian vidéki szürke meszekből való; egy másik példány, melynek rajzát itt közlöm, hasonló kőzetből, Wengenről származik. Daonella desecata (SCHAFH ). 1863. Posidonomya desecata S CHAFHÄUTL : Südbaierns Lethaea geogn. 368. old., 69 a. t., 8. ábra. 1891. Daonella desecata T. W. SKUPHOS: Strat. Stellung der Partnachsch. Geogn. Jahresh. IV, 138. old., 1. ábra. MOJSISOVICS ezt az alakot a D. parthanensis (SCHAFH.) synonymájának tekintette. SKUPHOS SCHAFHÄUTL originálisai pontos átvizsgálása után azt találta, hogy a D. desecata jó faj, a mely a D. parthanensis-tői lényegesen eltér. Búbjának helyzete erősen exczentrikus, hosszú, egyenes záros pereme van és erősen kidomborodó búbtája. A konczentrikus redők erősebbek, a bordák sokkal finomabbak, mint a D. parthanensis-né\, ezenkívül sokkal kisebb és hosszú, egyenlőtlen oldalú alakja van. SKUPHOS utal arra, hogy ezen sajátságok a D. obliqua Mojs.-nál (= D. Pichleri juv.) észlelhetők, és úgy véli, hogy a D. obliqua a D. desecata-xa\ egyesíthető. SKUPHOS ábrája ezen felfogással jól meg is egyezik, de a Daonella obliqua még megnyúltabb alakú. Ennélfogva a D. desecata tőle mégis eltérő lehet. Én magam a Daonella reticulata alakköréhez tartozó valamely faj fiatal stádiumára gondolnék. Az originálisokat közvetlenül kellene összehasonlítani. Lelőhelye: Graseck Partenkirchennél partnachi rétegekben. 7. A Daonella lamellosa csoportja. Ennek az egyetlen alakból álló csoportnak látszólag izolált helyzetét ismereteink tökéletlenségéből kifolyónak tekintem. Daonella lamellosa KITTL n. f. X. tábla, 23. és 24. ábra. Fiatal példányok körvonala haránttojásdad, idősebb példányokon hátul lemetszett. Az egész teknőt növekedési csíkok, melyek egyenlő, rövid közökben vannak elhelyezve és finom, nem mindenütt észrevehető radiális bordák fedik. A hátsó háromszög fülszerű, alig kiemelkedő.
