A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 69 A teknő körvonala bunkószerű, elől keskeny, hátul széles és lekerekített. A búb kissé a teknő közepe előtt vagy mögött fekszik;- a záros perem hosszú és egyenes. A teknő az utolsó harmadban a legmagasabb. A díszítés finom vagy szélesebb radiális bordákból és kissé szabálytalan alakú redőkből áll. A záros peremen fekvő mellső szektor bordátlan, a mennyiben a radiális díszítés ebben az irányban legyöngült és végleg egészen eltűnik. A szűkebb értelemben vett Daonella elongata MOJS. Grödenről a Daonella Vaceki-xA ellentétben a közép mögött fekvő búbtájjal, finom és keskeny bordákkal bír, hosszának a magasságához való viszonya 70: 22. Ez a hosszan megnyúlt alak a D. Sturi csoportjának egy finom bordájú alakjából származhatik, melyek közül első sorban a Daonella grabcnsis jöhet tekintetbe. Lelőhelye: A típusos példányok Lingula- és Posidonomya-xA a Groden melletti Pufier-Schluchtból a buchensteini mész alatt fekvő tufás mészpalákból származnak. Daonella Vaceki KITTL n. f. II. tábla, 18. ábra. 1903. Daonella elongata M. V ACEK: E XC . durch die Etschbucht, IX. Internat. Geologen-Kongress Wien; im Führer VII, 34. old. E faj jellemvonásait a D. elongata leírásánál tárgyaltam, itt csak azokról kell megemlékeznem, melyek e két fajt egymástól elkülönítik. Ezek a következők: A héj magasságának és hosszának aránya 25:72, a búb a középen fekszik, vagy csak néhány milliméterrel hátrább, a hátrafelé és lefelé irányuló szektorban a bordák szélesek, felfelé, azaz a hátsó zárosperem felé és előre keskenyek. Lelőhely: VACEK ezt az alakot sötét márgás palákban (kagylósmész) a PuflerSchluchtban Genta mögött a Cornetto felé és még más helyeken is megtalálta Déltirolban. 6. Daonella FficGleri csoportja. Csak kevés szorosan összefüggő alakot foglal magába: Daonella reticulata MOJS. Daonella Paidi KITTI. Pichleri MOJS. » noduligera BITTN Daonella desecata SCHAFH. (?) E kis csoport mutácziójának iránya egészen más, mint a Daonella grabensis csoportjának. A fiatal példányok megnyúlt alakja először trapezoid alakúvá válik, azután pedig inkább magasságban növekszik. Úgy látszik, hogy a Daonella arzelensis belőle ered. Ez a kapcsolat és egy további esetleges kapcsolat a D. tyrolensis felé még nem nyomozható ki pontosan, mert ezen alakok szintje csak hozzávetőlegesen ismert. Daonella reticulata MOJS. III. tábla, 17. ábra IV. tábla, 3. ábra. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelecyp.-Gatt. Daonella und Halobia ; Abh. d. k. k. Geol. R.-A. VII. k., 2. f., 15. old., II. t., 1. és 2. ábra. MOJSISOVICS leírása nagyon általános, részben pedig egyéni részletekre vonatkozik. Ha ez utóbbiakat vesszük figyelembe, akkor számos hasonló Halobia közül nagyon kevés fog a D reticulata-hoz tartozni.
