A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Halobiidái és Monotidái monográfiájához. 67 Éz a faj az ugyanezen lelőhelyen előforduló D. Kotoi-hoz csatlakozik, ez utóbbi azonban magasabb, finomabban bordázott és talán kisebb is. Szintén a D. Sturi csoportjába sorolható. Lelőhelye: D. Kotoi-veA a zohoini homokkövekben Szakavánál, Japán. 5. Daonella grabensis csoportja. Ez a csoport a D Sturi-ból látszik elágazódni, vagy legalább vele közös töizszsel bír. A D. Sturi: var. laevis a D. grabensis-hez nagyon közel áll. A D. grabensis csoportja tehát egy szélső kiképzésű mellékágat látszik alkotni, mely a Daonella Sluri-b&n gyökerezik. Ide a következő finoman bordázott alakok tartoznak : Daonella grabensis KITTI. Daonella subtenuis KITTL » tenuis MOJS. » elongata MOJS. » zellensis KITTL » Vaceki KITTL. Daonella grabensis KITTL n f. II. tábla. 17. ábra. Körvonalát nézve ez a faj a D. Sturi-hoz hasonlít, azonban több, lapos, egyszerű, ritkán osztott bordája van. A teknők erősen megnyúltak, laposak, a zárosperem hosszú és egyenes. A búb kissé előálló, a növekedési csíkok többnyire finomak és nagyon kevés konczentrikus redővel függnek össze. A hátsó záros perem hosszában egy lapos, csak néhány finom hosszanti sávval díszített csatorna fut le. Az interkosztális barázdák keskenyek és számosak (mintegy 60); ehhez járul néhány másodlagos barázda. A bordák a külső peremen 1 — H/2 mm. szélesek. Egyesekegy másodlagos barázda által megosztottak. Legközelebb áll ezen alakhoz a D. Sturi, melyet BITTNER a Forráshegyről ír le; de előbbinél hiányzik a bordák csoportokba való különülése. A teknő hossza 84 mm.; legnagyobb magassága 39 mm. 31 mm.-re a hátsó peremtől; a búbnak távolsága a mellső peremtől 23 mm. Lelőhely: A példányokat vörös közfekvetekkel bíró fehér meszekben gyűjtöttem Grabnál, Grahovo közelében, Boszniában. Daonella tenuis MOJS. 1874. E. v. MOJSISOVICS: Üb. d. triad. Pelec.-Gatt. Daonella u. Halobia; Abh. d. k. k. Geol. R.-A. VII. köt., 2. füz., 16. old., II. t., 18. ábra. MOJSISOVICS közölte leírása a fajnak nagyon találó, a D. Sturi-vtú való összehasonlítása szerencsés. Reá kell mutatnom a D. Pichleri, ill. annak fiatalkori alakjával, a D. obliqua-voA való hasonlatosságára. Bár ez utóbbi búbjának helyzete exczentrikusabb, a kettő bordázottsága nagyon hasonló. Lelőhely: «Lenna» lelőhelyről és szintjéről nem tudok semmi közelebbit. Scheuchenstein bei Miesenbach közelében a kagylósmész és a ladini rétegek határát képező meszekben egy Daonella fordul elő, mely megnyúlt alakja és finom radiális bordázottsága révén a D. tenuis-boz igen közel áll. 5*
