A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 57 Ettől eltérő egy Lenna-i példány a straszburgi múzeumból, a mely meglehetősen egyenlő széles, legömbölyített részbordákkal bír és ennélfogva a típusnak egy varietását képezi (én var. rotundata-nak nevezem). Hasonló osztódást mutat BITTNER: «Bakonyi triászlamellibranchiaták» művében a VII. t. 33. ábrájában feltüntetett példány a Forráshegyről. Ennél azonban a részbordák laposak, és még szabályszerűbben kifejlődőitek. A forráshegyi példány egész kiterjedésében meglehetősen egyformán bordázott és e tekintetben oly közel áll a D. grabensiskez, hogy a vele való egyesítést komolyan tekintetbe lehetne venni. Ez a példány kétségtelenül a Daonella grabensiskez vezet, a melynél ez a bordázottság még finomabb és egyenletesebb. A forráshegyi példányt legalább is a D. Sturi varietásaként lehet tekinteni. Én var. laevis-nek nevezem. A Schilpario-i példányok (MOJSISOVICS originálisai) több mint kétszer oly hoszszűk, mint magasak. A prodissoconch határozottan előálló. A bordázottság nagyon egyenlőtlen. MOJSISOVICS pontosabban le is írta. Az egyenlőtlenség nemcsak a bordák szélességére és elosztására szorítkozik, hanem egyénileg is nagyon változik. A prodissoconch csak másfélszer oly hosszú, mint a milyen magas. Ez az arány a successiv növekedési csíkokon nagyon hamar megváltozik, a 3 : l-hez arányt, melyet BENECKE említ, is eléri. A wieni földtani intézet gyűjteményében Prajo és Dos dei Morti közötti útról meglehetősen jellegzetes példányokkal együtt olyanokat is találtam, melyek viszonylag magasak, díszítésük azonban jól csatlakozik a típuséhoz. Ezeket is mint varietást (var. altior) emelném ki. Ezek a gaderandkoz vezetnek, a mely ezenkívül még bordázottsága által különbözik a D. Sturi-tói. A hátsó háromszög majdnem mindig kiemelkedő és finomabb részbordákkal fedett. Ez az ellentét nagyon föltűnően látható a típusos alaknál és a var. rotundatánál, míg a var. laevis-nél alig észrevehető. A var. rotundala-ná\, legalább a lerajzolt példányokon, a hátsó háromszögön egészen finom, hullámos radiális csíkok láthatók, mely tulajdonság a Halobia rugósa csoportjára emlékeztet. llykép a Daonella Sturi-nä\ a következő alakok adódnak: a) típusos alak 2—3-szor oly hosszú, mint széles, a teknő közepén egyenlőtlen, durva részbordákkal. b) var. rotundata KITTL, a teknő közepén meglehetősen egyenlő, durva, legömbölyített részbordákkal (II. t., 3. ábra). c) var. laevis KITTL, meglehetősen egyforma lapos részbordákkal az egész teknőn (12. ábra és Bittner A.: «Bakonyi triászlamellibranchiaták» (VII. t., 33. ábra); d) var. altior KITTL éppúgy díszített mint a típusos alak, de magasabb, tehát csak másfélszer vagy kétszer oly hosszú, mint magas (II. t., 4. ábra). A méretekről tájékoztatandó, néhány példány méreteit közlöm : Hossza Magassága BENECKE , i. m. IV. t., 11. ábra, típusos példány; termőhelye milliméterekben Angolo, Val di Scalve 23'0 8"0 MOJSISOVICS, i. m. II. t., 8. ábra, típusos; Schilpario-ról . . Nagy típusos példány a bocsári szőlőhegyekről II. t., 1. ábra BITTNER, i. m. VII. t., 33. ábra. var. laevis, a Forráshegyről Var. rotundata Val Brembana-ról, II. t., 3. ábra .... Var. altior, Dos dei Morti II. t., 4. ábra 38-5 15'2 720 37'0 19-5 8"6 35-0 12.0 18-0 12-7
