A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 48 Daonella spitiensis BITTNER. 1899 A. BITTNER : Trias Brach, und Lamellibranch ; Palaeontol. Indica, ser. XV. Himalayan Fossils. III. k., 2. r., 38. o., VII. t., 3. ábra. Ezen fajhoz az ábra alapján több európai alakot állíthatnék, ha a díszítése nem volna annyira eltérő. Hogy ez csak a megtartottsági állapottal jár-e vagy faji jellemvonás, azt nem tudom megállapítani. Körvonala alapján e faj a D. Moussonihoz közeledik; díszítése azonban inkább más háromágú bordával bíró fajokra emlékeztet, így a D. bulogensis var. és D. tripartita-xa. Sőt a D. indica-hoz is látszanak közeli vonatkozások fönnállani. Lelőhelye: Ezen faj a kulingi (Spiti-nél) fekete tömör meszekből származik, a hol STOLICZKA gyűjtötte először. A rétegek a kagylós mészhez tartozóknak tekintetnek. Daonella tripartita KITTL n. f. III. tábla, 15—16. ábra. A bakonyi tridentinusos mészből számos oly Daonella-példány került elő, melyeket ugyan változatként hozzá lehetne csatolni azon példád/okhoz, melyeket a D. indica-hoz soroltam, melyeknek bordázottsága azonban oly határozott sajátságokat mutat, hogy inkább külön fajnak vagy alaknak írom le őket. A jellegzetes eltérések azok, hogy a bordák a héj első harmadában viszonylag szélesek, osztatlanok vagy gyengén osztottak, a középső harmadban rendesen egyszer osztottak; ezekhez 4—7 háromágú borda csatlakozik, melyeket a hátsó záros peremig rendesen kétágú vagy egyszerű bordák követnek. A háromágú bordák közül helyenként 1 — 2 a kétágúak között található. A záros peremek közelében a bordák legyöngülnek. A héjak kifejezetten szélesebbek a magasságuknál. A D. tripartita díszítésének sajátságai egyes D. z>z<r/zV«-példányoknál jelezve láthatók (Bittner 1. cit. VII. t., 6. ábra), még inkább a D. aff. indica-nál (BITTNER 1. cit. VII. t., 12. ábra). Ezen közeli vonatkozása a D. tripartita-x\ak a D. mdicahoz helyenként oly szoros, hogy a Kulingi D. aff. indica-1 a D. tripartita-va\ egyesíteni lehetne. Ehhez járul még a D. tripartita-x\dk a D. bulogensis-hez való szoros vonatkozása, a. mely utóbbi faj szintén a D. indica alakkörébe tartozik. A főkülönbség a D. bulogensis és a D. tripartita között az, hogy ez utóbbinak több bordája van, vagy legalább több bordával látszik birni, tekintve azt, hogy az elsődleges bordák már a búbhoz közel megoszlanak. A míg tehát egyrészt a Daonella bulogensis-seX egyes példányok fordulnak elő, melyek a normálisnál több bordával bírnak [var. multiradiata), a magyarországi tridentinusos meszekben, vöröses meszekben, melyeket szintén tridentinus meszeknek lehet venni, Daonella-k fordulnak elő, melyek bordázottságukat illetőleg a D bulogensis és a D. tripartita között állnak, melyeket részben már az előbbiekhez sorolnék (v. össze 40. old.). Lelőhelyei: a Daonella tripartita a magyarországi tridentinusos meszekből a következő helyekről fekszik előttem: Monoszló Alsóerdőnél, Barnag Veszprémnél, Hangyás-Erdő Szentantalfánál, Sólyi, Eenyves és Gelemér-Hajmáskér.