A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 44 Lelőhelye: A Pederoaról való eredeti példányon kívül ugyanazon lelőhelyről több példány ismeretes. Előbbi esetben a kőzet fekete mész, a másodikban homokkő fekete márga közé településsel. Daonella arzelensis KITTL n. f III. tábla, 13. ábra. A Daonella arzelensis meglehetősen egyenlő oldalú és kissé hosszabb a magasságánál; nagyon nagy példányok magasabbak a hosszúknál, a legrégibb növekedési csíkok azonban mindig az előbbi arányra mutatnak. A hátsó záros peremhez egy bordátlan vagy kevés bordájú háromszögletű mező csatlakozik, a mellső záros peremen rendesen kissé szélesebb bordák vannak. A radiális bordázottság felülmúlja a helyenként látható növekedési csíkokat és a konczentrikus redőket. A búbtól egyes bordák elágazatlanul vonulnak nagyobb távolságra, mások már előbb elágazódnak. A búb közelében az első bordák fellépése elmosódott és nem ismerhető fel világosan, a búb tájéka ennélfogva bordátlan. Ezen fajnak ugyanazon alakja és díszítése van mint a Daonella tyrolensis-nek, ezen utóbbitól eltér a hátsó záros peremen fellépő széles, bordátlan háromszögletű area fellépése által. Eeltünő, hogy ezen alak az innsbrucki Wetterstein-meszekben valódi Daonella tyrolensis-sel és közbenső alakokkal, azaz olyan példányokkal fordul elő, melyeknél a hátsó mezőnek csak felső felében nincsenek bordák. A többi megegyezést is tekintetbe véve a D. arzelensis-X. a D. tyrolensis lokális változatának (vagy mutácziójának) tekinthetnők. A két alak viszonyából mindenesetre kiadódik azonban, hogy egy hátsó, sima háromszögletű mezőnek fellépése nem fontos jellemvonás. Ezen tulajdonságot tehát nem használhatjuk föl a Daonella-alakok egész csoportjának elválasztására, a mint azt MOJSISOVICS tette. Ezen faj a Daonella tyrolensis-en kívül még más alakokra emlékeztet, így a D. udvariensis-xe és a D. indica-xa.\ de kevésbbé kifejlődött radiális díszítésű alakokhoz is vannak vonatkozásai, így a D. spitiensis-hez, a D. bulogensis-hez stb., azonban, a mint már megjegyeztük, leginkább a D. tyrolensis-hez hasonlít. A hátsó bordátlan mező fellépése közös a D. Moussoni-vsA és természetesen a D. Moussoni csoportjába tartozó többi fajjal. A D. arzelensis díszítése körülbelül a D. indica-éxeA egyezik, részben a D. bulogensis-éve\, sőt egyes kisebb példányok a D. spitiensis-xe és a D. bulogensis fiatal stádiumaira emlékeztetnek. A D. tyrolensis és a D. indica-vsA közös a D. arzelensis egyenlőoldalúsága és bordázottsága, a két előbbitől azonban a sima háromszögletű area által különbözik. A D. Moussoni bordázottsága sokkal gyengébb mint a D. arzelensis-é. Lelőhelye: Innsbrucktól É-ra a Wetterstein-meszekben, különösen az Arzler Scharte és a Hottinger Alpe-n.