A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
36 Ii a k onyi ti iaszbra c hiopodä k. fajok között, mely utóbbiakról bó'vebben kell megemlékeznem. Legelőbb azonban a nálánál geologiailag idősebb és vele legközelebbi rokonságot mutató fajhoz való viszonyát akarom érinteni. Ez sct.-cassiani Aviphiclina dubia MÜNST. sp. Ezen faj soha, még csak megközelítőleg sem éri el az A. squanuda nagyságát és mielőtt oly nagyra nőne, mint az A. squamula kisebb példányai, már is magán hordja a teljes fejlettség minden jeleit; azonkívül búbja a felső héjperemek erősebb kiöblösödése folytán hegyesebbnek látszik. A mi már most az azonos szintben előjövő rokon fajokat illeti, legelőbb konstatálható az, hogy a veszprémi alak és a karinthiai Cardita-rétegekből származó és A. squamula néven leírt faj között tökéletes faji azonosság áll fenn. A veszprémi gyűjtésben vannak példányok, a melyeket a karinthiai példányoktól megkülönböztetni nem leltet. Az igen közel álló és az opponitzi meszekből és Cardita-rétegekből származó északalpesi A Lunzensis m. önállósága tekintetében kételyek merülhetnek fel. Lehetséges, hogy ezen faj nem egyéb, mint az Aviphiclina squaviula-ndk egy keskenyebb varietása. A nagy és esetlen formájú Aviphiclina austriaca m. (Abhandl. XVII 1892) jóval keskenyebb, mint az A. squamula általában ; de sőt keskenyebb az A. Lunzensis alakjánál is, úgy hogy ha egyáltalában még ezen utóbbi csoporthoz tartozónak akarnók is tekinteni, az esetben is a csoport legkeskenyebb formáját képviselné. Aviphiclina intermedia— amint azt már a neve is jelzi -—utal egyrészt az eddig megbeszélt alakokhoz való vonatkozásokra, másrészt pedig közeledik a kifejlett állapotban szárnyas A Ilaberfelncri m. típusához. Ezen utóbb megnevezett alaknak az előbb felsoroltakkal való faji egyesítésére gondolni sem lehet, ha mindjárt tapasztaljuk is, hogy fiatal példányai amaz alakok némelyikéhez hasonlítanak. Ezen fajnak szélsőségei, a mint azokat az A. Haberfelncri képviseli, mindenkor külön nevet fognak igényelni, ha mindjárt a további faji alosztályozás, illetőleg az ilyen hasonló alakok pontosabb, rokonibb vonatkozásainak megállapítása bizonyos nehézségekbe ütköznék is ; mert ezen további faji alosztályozás végre is a maga alaki kifejezését azon kérdésben leli, vájjon egy név többé vagy kevésbbé alkalmaztassék-e, a mi kétségtelenül mellékes marad, szemben az igazi rokoni viszonyok hangoztatásával és a különböző stratigrafiai szintekben való faj-szövetkezés beigazolásával. Ez utóbbi tekintetben kiemelendőnek tartom, hogy valamennyi itt felsorolt és egymáshoz közelebbi rokonságban álló faj, az egy valamivel idősebb Aviphiclina dubia kivételével, tágabb értelemben véve egy és ugyanazon szinthez, a lunz-raibli szinthez tartozik, vagy más szóval a Cardita-rétegek szintjéhez, a mi ez esetben talán még helyesebb vonatkoztatás, mert ez az opponitzi rétegeket is magában foglalja. Visszatérőleg ama viszonyra, a mely az A. squamula és egyfelől az A. intermedia, másfelől az A. ILaberj'cineri közt fennáll, ki kel! még emelnem, hogy az A. squamula-nA\ érvényesülő teljesen gömbölyű és az egyik oldaltól a másikig érő boltozódással szemben, a másik két alaknál a homlok felé tekintő lejtősödés a középen lapult, a mi a nagy teknőnél egy könnyű középmélyedéssé is fejlődhetik. De az Aviphiclina squamula legerősebben boltozott példányainál sem találjuk nyomát ezen laposodásnak és behorpadásnak a középvonal mentén és épp úgy nem találjuk meg a zár oldalperemeinek a nyúlványait sem, a melyek pedig annyira jellemzők az A. Haberfelneri alakjára, valamint az Amphiclinák amaz egész csoportjára, a melyek az A. Laubei m. és Amph. amocna m alakokhoz csatlakoznak. Igaz
