A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához
Adatok a triász Iialobiidái és Monotidái mono gr a fiájához. 39 bevágottak. A mellső és a hátsó záros perem közelében egy-egy bordátlan háromszögletes tér látható, melyek közül az első még egyszer olyan széles, mint az utóbbi. A nem nagyon széles radiális bordák rendesen egyszerűen megosztottak, ritkábban háromszor vagy nem osztottak. Különösen érdekes egy példány, melyet LÓCZY LAJOS igazgató úrtól kaptam ; Balatonudvariról, barnás márgáspalákból való és a hozzá hasonló D. tyrolensis-Xo[ a búb exczentrikus volta által különbözik, e tekintetből a D. badiotica-Y\oz közeledik. A hátsó záros peremen ellenben egy kissé kivájt, világosan körülhatárolt, majdnem bordátlan mező látható, a mi által ez a faj a D. tyrolensis és a D. badiotica-ió\ határozottan eltér, mert e kettőnél a bordák egészen a záros peremekig érnek. Ez a tulajdonsága a D. udvariensis-wtk a D arzelensis-sel közös, mely fajok igen közeli rokonok, a D udvariensis azonban magasabb, mint a D. arzelensis. A díszítésben nincsenek lényegesebb eltérések, hanem az alakban, a mely a D. udvariensisnél sokkal ferdébb. Már MOJSISOVICS új fajnak nevezte el ezen példányt. Ehhez járul még, hogy FRECH a reá préselt kövületeket új külön fajoknak írta le, ezek: Posidonia cf. wengensis mut. alteplecta FR Estheria minuta FR., én őket a Daonella udvariensis fiatalkori állapotainak tekintem csak. Ez az első fajra nagyon könnyen kimutatható, ha a Daonellánk búbtájékával összehasonlítjuk, mindkettőnél ugyanazon lépcsőzetes konczentrikus díszítés látható. Az egyetlen eltérés az, hogy a Daonellánál a radiális skulptura meglehetősen közel jut a búbhoz. Ez azonban csak individuális jelenség, a mint azt ugyanazon kőzetdarab hátlapján levő Daonella-töredékeri láthatjuk, a melynél a radiális bordák a búbtól meglehetősen távol megszűnnek. Ezen állítólagos Posidonián kívül ugyanazon kőzetdarabon a PHILIPP által Damesiella-n&k leírt kövület, továbbá kis posidoniák és végül az úgynevezett Estheria minuta lárhatók, mely utóbbi az Avieula globulus WissMANN-nal egyezik meg. Ez a három kövület tehát nem más, mint a Daonella udvariensis fokozatos fejlődési fokozata. Díszítése, alakja és a díszítetlen hátsó areája révén a Daonella udvariensis a regoledoi Daonella Moussoni-hoz csatlakozik ; a különbségek, melyek a D. udvariensis kifejlődött példányán láthatók, az eltérő magasságon kívül abból állnak, hogy a búb közelében a növekedési vonalaknak eltérő alakjuk van, mint a D. Moussoni ugyanilyen nagyságú példányánál, míg a legkülső körvonal mindkettőnél analog alakú. Ezt az eltérést individuálisnak is lehetne tekinteni. Lelőhely: Balatonudvari (Leshegy), a buchensteini horizont barna paláiban. Daonella sumatrensis VOLZ. 1899. W. VOLZ: Beitr. z. geol. Kenntn. v. Nordsumatra; Zeitschr. d. deutsch, geol. Ges., 51. köt. 30. old. I. t, 2—3. ábra. Megnyúlt, ferde alak messze előretolt búbbal, gyengén domború, hátul ellaposodott, egyenletesen elosztott konczentrikus redőkkel. A bordák csak a teknő közepén kifejiődöttek. 10—12 elsődleges borda látható, a melyek 10 mm magasságban mind megosztódnak. A barázdák szélesek. Fül nem ismerhető fel. Ezen alakot VOLZ a D. Böckhi és a D. obsoleta-vá\. hasonlítja össze; ez a hasonlatosság azonban a széles radiális • barázda miatt nem áll fenn ; a díszítése révén a Halobia battakensis VoLz-hoz hasonlít.
