A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)

Kittl Ernő: Adatok a triász halobiidái és monotidái monográfiájához

Adatok a triász IJalobiidái és Monotidái monográfiájához. 9 A posidonidk-nak ellenben — a mennyire ez ismeretes — főleg meszes héjuk van rendszerint messze előre álló búbbal, egy rövidebb hátsó zárral, a teknő felületén konczentrikus növekedési vonalakkal és egy épp ilyen konczentrikus skulpturával. Az éles bemetszések mindig a hullámvölgyekben vannak. Ehhez járul még, hogy a ma élő Estheria-fajok édesvíziek, ritkán brakkvíziek, a Posidonia-fajok azonban csak tengeri lerakodásokban fordulnak elő. Fosszilis estheriák-x\ak. tengeri lerakodásokban való előfordulását R. JONES az előbbieknek az utóbbiakba való könnyű bemosásával magyarázza. A triászból R. JONES a következő Estheria-fajokat írja le : 1. E. minuta (GOLDF.) a francziaországi és hannoveri tarka homokkőből. 2. E. » »a németországi Lettenkohleból. 3. E. » »a hannoveri és az angol keuperből. 4. E. » var. Brodieana R. J. az angol rhet.-ból 5. E. mangaliensis R. J. Indiából (triász vagy rhetium). 6. E. kotahensis R. J. Indiából (rhetium vagy jura). 7. E. ovata (LEA

) Eszakamerikából (triász vagy rhetium). Mindezeket JONES pontos vizsgálatokkal estheriák-nak állapította meg. Ezekhez sorolandók még a következő újabban leírt fajok: E. Kubaczeki VOLTZ a gogolini (Felső-Szilézia) kagylós mészből

1 és az E. Lóczyi FRECH a veszprémi márgákból

2 A mi az E. Kubaczeki-t illeti, ennek ábráit nem látom oly mértékben egyezni az E. ovata LEA.-val, a mint azt VOLTZ feltételezi. A viszonylag előre álló és különösen inkább a közép felé tolt búb és a teknő körvonalai inkább kagylóteknőre emlékeztetnek. A teknő szerkezete szintén nem bizonyítja a Crustacea voltát, mert ez ilyen módon csak az E. mangaliensis héjain és csak helyenként található (cf. R. JONES loc. cit II. tábla, 19. ábra). Az Estheria Lóczyi FR.-nél a héj körvonalai szintén némi kétséget támasztanak az Estheria-hoz való tartozóságot illetőleg. A mélyen bevágott konczentrikus árkok a hullámvölgyekben fekszenek. A héj szerkezete szemcsésnek látszik ugyan, de a kövületeknek ilyen irányú vizsgálatokra való megtartottsága kedvezőtlen, mert a márga és a héj maradványok ásványos képződményekkel vannak átjárva. A fiatal teknők viszonylag erősebben vannak ívelve, mint az Estheria-nál. A rhetiumbeli Estheria Hausmanni BEYRICH (?)

3 FRECH szerint finoman sávozott és ennélfogva nem is Estheria. A szicziliai triász raibli (?) márgáiból SALINAS által leírt alakok,

4 melyeket lejebb névszerint felsorolok, részben halobiák embrionális példányaiból állhatnak. Nevezetesen a kerekebb formákat nem tekinteném estheridk-nak. 1 W. VOLTZ

: Neue Funde aus dem Muschelkalk Oberschlesiens; Zeitschr. d. deutsch, geol. Ges. Bd. 4 8. 1896, pag. 979, 26. tábla , 1 a—f. Í FRECH

: Függelék a bakonyi triász cephalopodáihoz. stb., (ezen műben) 1905. 3 FRECH után a berlini múzeumban, det. BEYRICH. 4 E. SALINAS : Sulle Estherie del Trias di Sicilia; Nota del Mus. di Geologia deli' Universitá di Palermo. 1897.