A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
Bakonyi triász-Inachiopodák. 34 Teljes hossza most 8 mm., de ha figyelembe veszszük a búb letört részének voltát, úgy a volt eredeti hosszúságot legalább is 10 mm -nek kell venni ; a kis teknő hossza 5 mm. szélessége 4 1/ 2 mm ; az area szélessége a bázison 3 mm. magassága most 3 mm., de hozzászámítva a letört részt, legalább is 5 mm -nek veendő. A nagy teknő búbjának erőssége a különböző példányoknál különböző; az elébb lemért példány a legnagyobb és búbja is a legerőteljesebb. A búb alkatának tökéletesen részarányosnak kellett lennie; legalább a többi példányokon semmiféle részaránytalanság nem mutatkozik. Az area felülete majdnem sík, csak hosszában görbül meg egy keveset, azonkívül vastaghéjú és varratot sem lehet rajta észrevenni. A jókarban levő példányoknál a kis teknőn egy kissé lemélyedt középbordát látunk, a melyet a legnagyobb példányon még egy igen gyenge csatorna is kettéoszt. Maga a borda nem szélesebb, mint a vele határos oldali bordák. Ez utóbbiaknak száma a kis teknőn jobbról-balról mintegy 8—8. A legszélső oldali bordák azonban igen gyengék és fokozatosan átmennek a majdnem bordamentes fülecskébe. A bordák egyébként szélesek, alacsonyak, gömbölyűek és szorosan egymáshoz simulnak. A kis teknő középbordájának a nagy teknőn egy középbarázda felel meg, a mely a legnagyobb példánynál észrevehetőleg mélyebb, mint az oldalak bordaközei, a miért is azt a Spirifer'ulák valódi, redukált középsinusának tekinthetjük. A kisebb példányok nagy teknőjén e középbarázda nem oly éles. Tőle jobbra balra a nagy teknő oldalbordái helyezkednek el, — egy _ egy oldalon 9—10, — és pedig olyképen, hogy az első 6 a teknő külfelületére, a többi — már kissé elmosódó — borda pedig a teknő búbjának oldalaira, az area mellé esik, tehát a nagy teknő azon részére, a mely a kis teknő füleinek felel meg. E részletek kissé benyomódottaknak látszanak, mert az area-élek alsó vége élesen válik ki. A nagy teknő búbjának ezen belső és az area mellett fekvő oldalmezői, — a mint már említém — nem simák, mert felületöket gyenge, elmosódó bordák fedik. Világosan feltűnő növedék-vonalakat a héjon nem találunk. — A termetre hasonló, hosszú búbbal fejlődő s a mellett keskeny és sokbordás triaszkorú Retziák közül a R. procerrima KLIPST. jóval gyengédebb és formásabb alakja miatt sem hasonlítható össze a most leírt fajjal. Az egy másik, a mi fajunkétól nagyon eltérő típushoz tartozik. Jobban megközelíti a Retzia Ar ara EBE, a nélkül azonban, hogy vele azonosnak tarthatnék ; mert nagy teknője búbjának gyengébben fejlődött és rövidebb volta, valamint a mindkét teknőjén élesen kifejlődő középbarázda a mi fajunktól elegendőképen elkülönítik. A Seeland-alpról való, nagytermetű Retzia Loretzi m. alakot kis teknőjének jól kidomborodó s be nem mélyedő középbordája és a nagy teknő búbjának bordamentes oldalai választják el fajunktól. A Retzia distorta végre abban tér el tőle, hogy alakja részaránytalan és hogy kis teknőjének búbja szokatlanul erős ; — ellenben a bordázatot illetőleg közelítenek egymáshoz. A mint látjuk tehát a mi fajunk a felsoroltak egyikével sem kapcsolható össze és így annak új faj gyanánt való leírása és elnevezése indokoltnak tekinthető. Termőhelyek : A veszprémi Jeruzsálemhegy, a hol több, de nem a legjobb karban levő példánya találtatott. Azután a VI. profil rétegcsoportja a Veszprém—jutási vasút I. profiljának e rétegei, valamint ugyanezen vasúti átvágásnak IV. profilja, mint a mely szintén szolgáltatott egy hasonló Retziát, de e példány nagy teknőjének hatalmas búbja teljesen el van törve és így nem lehetetlen, hogy a példány valamely más fajhoz tartozik. Kimerítő leírásra azonban a már említett fogyatékossága miatt sem lenne alkalmatos.
