A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triász-lainellibranchiaták. 95 A Bakony Fődolomitja mind a legújabb időkig kövületekben rendkívül szegénynek bizonyult, ép úgy mint az Északi-Alpok messzeterjedő vidéke. BÖCKH JÁNOS «A Déli-Bakony földtani viszonyai» (1. rész: Pest, 1872) czímű műve 136. oldalán csak a következőket említi: Megalodus complanatus és triqueter és Myophoria a IVhatelayac typusból. LÓCZY LAJOS dr. egyetemi tanár és LACZKÓ DEZSŐ veszprémi főgymn. tanár urak újabb gyűjtései nagy tömeg megalodoniát hoztak napfényre, a miket HOERNES RUDOLF gráczi egyetemi tanár vizsgált és írt le. Itt tehát utalhatok HOERNES R. két közleményére, a melyek a «Földtani Közlöny» köteteiben jelentek meg. 1 A Fődolomit termőhelyeiből, mint a Papodoldal—P2sztergáli völgyből kikerült anyagban, előttem csak bordázott myophoriák, avicula és macrodon fajok lenyomatai vannak. A bakonyi Triasznak legfelsőbb rétegei legnagyobbrészt meszes természetűek, s BÖCKH Dachstein-mészkőnek jelezte, a minél ezen fogalom szűkebb felfogására kell gondolnunk, a miként ezt STUR az alsó-ausztriai Mészalpokra használta. A Bakony ezen Dachstein-mesze némely ponton már a Rhätiumi- és a Kösseni-faunák alkotórészeit tartalmazza. A megalodontáhon kívül már BÖCKH JÁNOS említett kagylókat is (id. műve 138. oldalán), így a Ncoschizodus posterns Qu., Cardita austriaca HAUER és Pinna sp. alakokat. Az utolsó évek újabb gyűjtései a Bakony ezen legfelső triász-szintjeiből is gazdagabb anyagot hoztak napfényre, a mely anyagból többé-kevésbbé biztosan a következő fajokat határozhattam meg: Cardita austriaca HAUER. Termőhelye: Károlyháza puszta, Nagy-Yázsony mellett és Szent-Gál, a hol igen gyakori faj. Modiola aff. minutae GOLDF. sp VIII. tábla, 35. ábra. Fzt a kicsiny, kétteknős darabot jó megmaradása miatt le is rajzoltattam. Az ábra világosan mutatja a mellső-perem sugaras barázdálódását, a mit GOLDFUSS is jelzett, a miért is ez a példány GOLDFUSS fajával hasonlítandó össze. Ilyenféle niodiolákat egyébként igen nehéz fajilag pontosan meghatározni, illetőleg teljesen kifogástalan faji-névvel ellátni. Termőhelye : Szt-Gál, a honnét a lerajzolt darab származik. JModiola semicircularis STOPP, sp Termőhelye: Károlyháza, a honnét egy példány került elő Lithophagus faha WINKL. Termőhelye : Szent-Gál, Baglyakőpuszta. 1 HOERNES RUDOLF: Adalékok a Bakony felső-triasz megalodontjainak ismeretéhez. I. rész: a Földtani Közlöny 28. kötete, 136—150. oldalain; II. rész a 29. kötet, 323—331. oldalain.
