A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 92 erős búbjával különbözik és határozottan a Cardita-rétegek ezen fajának előhírnöke gyanánt tekinthető. WÖHRMANN 7. ábrája az An. recta-r6\ meglehetős rosszul sikerült, mert elül igen rövid, a miként ez mind a két másik ábrából és a leírásból, valamint az Innsbruck mellett levő Zirl számos jó példányával való összehasonlításból is kitűnik. A 30. ábrán lerajzolt magyar példányon az élesen határolt, hosszú és keskeny areola a búb mögött, valamint a világosan körülírt mélyen besülyedt lunula a búb előtt, világosan észlelhetők. A mellső izombenyomatot éles lécz támogatja, a mely a kőmagvon keskeny egyenes barázdát hagy hátra. Ezek után nem lehet kételkedni, hogy ez a faj nemileg az anodontophordkhoz tartozik és a Cardita-rétegek fajához sorakozik. Ez a faj az itt tárgyalt Vámos termőhely vörös Tridentinns-meszének egyik leggyakoribb faja. Anodontopho ra spec. Ugyanabból a rétegből második, sokkal kisebb és viszonylag sokkal rövidebb faj van előttem, a mely kétségkívül ugyancsak ebbe a nembe tartozik. r Myophoria spec. nov. Kicsiny, elül bordátlan alak, hátsó felén néhány finom sugárbordával (5 vagy 6) ellátva; belőle csak egy jobb teknő van előttem, a melyet a kőzetből annyira ki nem szabadíthattam hogy körrajza egész pontosan látható lett volna. Valószínűleg új fújPecten ex aff. concentrice-striati M. HOERN. Olyan töredékek, a melyeket a vörös norikumi Hallstätti mészkőnek ezzel a fajával kell elsősorban összehasonlítanunk. TOMMASI ilyen nevű pectent a friauli Mte. Clapsavon vörös márványából idéz a Pal. Ital. 1900. évi V. kötetében; hasonló alak az Enns melletti Gr.-Reifling világos Reiflingi-meszéből is ismeretes, a mely felső rétegeibe a Daonella Lommeli szintjét zárja magába, illetőleg magát ezt a daonellát viseli márgás közbülső rétegeiben (1. Verhandl. d. geol. R.-Anst.. 1894., 382. old). Pecten tridentini nov. spec. VIII. tábla, 26. ábra. Kicsiny sima pecten, meglevő teknőinek, a melyek a jobb oldalhoz tartozóknak látszanak, domborodása igen lapos; mellső füle élesebben van elválasztva, mint a hátsó, azonban a byssus-kivágás helyén csak könnyed kiugrása van. Héja feltűnő vastag, a fülek határán a héj többi része felé különösen erősen megvastagodott, úgy hogy a kőmagon itt mély barázdák keletkeznek; a radialis megvastagodások vagy támasztóléczek további fejlődése mindkét oldalt közel az oldaliperemhez fekszik; ezek a inegvastagodások azonban csak igen gyengén fejlődőitek és elmosódott, csak a végükön kissé mélyebb barázdákat hagynak hátra. A héj felületének finom szabálytalan növedék-vonalozottsága van.
