A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-brachiopodák
25 Thecocyrtella Ampessoana BITTN, III. tábla, 24. ábra. Cyrtotheca Ampezzana BITTN., Abhandl. der geolog. R.-Anst. 1890, XIV, p. 116, tab. XXXVIII, fig. 19 (a generikus név az Abhandl. XVII, 1892, 15. lapján Cyrtotheca névre lön átváltoztatva). Ezen fajnak eredetije, — egyszersmind első és egyetlen példánya, — a mely a déltiroli Cortina d'Ampezzo-ról való, a rajzolónál elveszett. Ennek az érdekes alaknak a második példánya Veszprémből került elő. Ez utóbbi csak valami kevéssel nagyobb, mint amaz ; nagy teknője kevésbbé hajlott és az azt lecsapó, tapadási felület kevésbbé szabályos, egyébként minden másban megegyeznek. így megvan a keskeny, magas és zárt deltidium és — úgy látszik — a nagy teknőnek hosszú septuma is. Ugyanennek a teknőnek a hátán egy középbarázdának gyenge nyoma is észlelhető, a mely a homlokperem felé elenyészik. A kis teknő úgyszólván egész felületén gyengén homorú és a homlokperem közepe táján kissé kimetszett. A héj sima, a növedék-vonalak gyenge jeleivel ; hogy pontozott-e, azt nem tudtam felismerni, a mi annyival inkább feltűnő, mert e jelleg a némely tekintetben hozzá közelálló Cyrtina Zitteli m. (genus : Bittnerula HALL et CLARKE, 1895) legkisebb példányain is könnyen kimutatható. Termőhely: A veszprémi VI. profil e. A rétegei. Ketzin hungarica nov. spec. Ii. tábla, 21—23 ábra ; V. tábla, 12, 13. ábra. Ama kevés Retzia között, a melyek a sct.-cassiani R. Humboldtii KLIPST.-fajjal rokonságot mutatnak, s a melyek az 1899. év tavaszáig a veszprémi anyagból kezeim közt megfordultak, két külön tipust véltem felismerni ; ezek egyikét magával a Retzia Humboldtii-vdA azonosnak tartottam, míg a másik részére a R. hungarica nevet alkalmaztam. Azonban a LACZKÓ D. tanár úrtól 1899. őszén kapott bőséges Retzia-anyag és kivált az egyik, 30-nál több darabot tartalmazó és az I. profil e rétegeiből származó gyűjtés arról győzött meg, hogy itt tulajdonképen csak egy, de meglehetősen változó alakú fajról lehet szó, a melynek rövid és széles búbbal bíró szélsőségeit, — a példányokat egyenkint tekintve, — a R Humboldtii-Xó\ el sem lehetne választani ; míg ellenben a darabok többsége -— figyelembe véve a nagy teknő hosszabb és gyakran jelentékenyen görbülő búbját — a csak igen kevéssé változékony sct.-cassiani fajtól annyira elüt, hogy azok az utóbbitól fajilag is joggal elkülöníthetők. A R. Humboldtii-hoz igen közel álló alakok egyike a II. tábla 21. képén van lerajzolva. Ilyenforma darabok Veszprémben csak szórványosan fordulnak elő, mégpedig a VI profilnak e 2— 8 rétegeiben, tehát ott, a hol különben is már számos, valódi sct.-cassiani tipus találtatott Ha ezen alakot a cassiani R. Humboldtii fajjal tényleg azonosítani is akarnók, úgy alig lehetne ez ellen alapos ellenvetést tenni. Azonban ugyanazon a termőhelyen egyszersmind egy másik alak (lásd a II. tábla 22, ábráját) is jelentkezik, a mely a sct.-cassiani típustól a nagy teknő teljesen
