A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Ba konyi t riaszlam el lib ránc hia tá k. 45 Pecten avctricns nov. spec. VI. tábla, 3. ábra. A Pecten hungaricus-hoz közel álló alak, bal teknőjének nagyobb számú bordája van, a melyekből a középső főbordák pikkelyes tüskenyúlványok kezdetét mutatják, míg ezek a nyúlványok a mellső bordák egyikén vagy másikán erősebbekké lesznek és a leghátulsó főbordákon egyes valódi tüskék fejlődnek, mint a spondylnson. A bordák sűrűen állanak, azonban nem oly laposak, mint a Pecten hungaricus-ow és térközeik tetemesen szélesebbek és mélyebbek, a bordák ezért keskenyebbek is, mint annál a fajnál, és kevésbbé világosan különültek csoportokba. Nem épen a legjobb megmaradása daczára megérdemli a példány a leírást és az elnevezést, minthogy különösen ehhez a csoporthoz való tartozása kétségtelen és mégis különös sajátságokat is nyújt, nevezetesen az egyes bordák tüskézettségét, a melyek ezt a rokon alakoktól megkülönböztetik. Termőhelye: ép úgy, mint a P. hungaricus, a Veszprém—jutási vasútvonal IV. profilja g rétegeiben. Pecten arpcidicus nov. spec. VI. tábla, 4. ábra. Ez az alak is a legszorosabban csatlakozik az előbb leírt alakokhoz, úgy hogy szinte kétségben lehetnénk az iránt, hogy nem jobb lenne-e ezeket egyetlen fajba összefoglalnunk. Mindazáltal, daczára a közeli rokonságnak, a különbség oly nagy, hogy legalább is varietas-neveket kellene fölállítani. Ha valaki az itt használt számos nevet csak varietas-nevek gyanánt akarja felfogni, úgy ez szabadságában áll. Ha fölteszszük, hogy a Pecten hungaricus-ow a bal teknő összas bordái szélességük felére redukálódnak, s ennek megfelelőleg széles közbülső tereket hagynak maguk között, úgy a P. arpadicus díszítését kapjuk. A bordák száma ugyanaz marad, csupán itt-ott ékelődik be a perem felé egy igen vékony, negyedik fokú borda. A bordák erőssége, miként a P. hungaricuson, és ellentétben a Pecten cfr. auristriatus-hoz, eltekintve az utóbbi kevéssé zavaró beékelődéseitől, egymás közt kevéssé különböző. A bordák tompák és mintegy oly szélesek, mint közbülső tereik, tüskenyúlványaik többnyire nincsenek, legföljebb a leghátulsó főbordán könnyedén jelezvék. A fülek is bordázottak, a jobb teknőn csupán a fülek, míg a teknő domborodása egészen sima és csak kétoldalt, közel a peremhez, van sugaras barázdája. A byssus-kivágás igen mély, a teknő széle ezen kivágás felé élesen szemcsésnek látszik, a hol nem épen tüskézett volt. A byssus-fülnek a záró-peremtől távol álló bordái élesen szemcsések vagy gyöngyszerűek. A jobb teknő laposabban domborodott, mint a bal; búbja sokkal gyengébben hajlott át, mint a P. hungaricuson. A búbok között szabadon fekvő pánt-area is előfordul, azonban igen keskeny, úgy hogy nem szabadíthattam meg teljesen a kőzettől. A jobb teknő bordázatlan felületének elmosódott, koncentrikus vonalozottsága van. Az itt megbeszélt Antijanira csoport a schlerni Pecten Zitteli WÖHRM. csoportjával csak abban az esetleges körülményben közös, hogy mindkettőn a bal teknő
