A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 43 sem sikerült kerítenem. Az akkor említett bal teknő azonban biztosan ehhez a fajhoz tartozik, minthogy azóta még egy második ilyet találtam ugyanabban a seelandalpe-i kőzetben. Ennek a bal teknőnek sajátságos, sűrű bordázottsága van, bordái laposak, csupán gyengén bemetszett barázdák választják szét; ezek között mintegy hat szélesebb főborda emelkedik ki egy kissé, s minden két főborda. között 2—3, sőt 4 gyengébb, egyenlőtlen széles borda marad, az utolsó, leghátulsó és legerősebb főborda előtt fekvő széles radiális barázda kivételével, a melyben öt igen egyenlőtlen borda fekszik. Ez a radiális barázda, a mely a hátul határoló borda mellett a legmélyebb, teljesen megfelel a lapos, és többé-kevésbbé sima jobb teknő hátsó barázdájának. Ennek a barázdának a héj vápáján kimagasodott erősítő lécz felel meg, a mint ezt a kőmagvak mutatják. A bal teknő mindkét füle sugarasan bordázott, a mellső erősebb. Egyébként a jobb teknő hátulsó füle is a sugaras bordázottság nyomait mutatja, s így az idézett mű 165. oldalán adott leírást is e szerint kell helyesbíteni. A fülek bordázottsága különösen a záró-peremtől távolabb lép föl, míg a záró-peremen, magán, meglehetős széles, bordanélküli tér marad. A legtöbb más fajon ellenben a fül bordázottsága a záró-peremen erősebben fejlődött. Ki kell még emelnem, hogy a mellső oldal igen meredeken esik a fül felé, sőt a fül fölött észrevehetően kivájt. Az erős, hátulsó bordára a perem felé néhány bütyköcske tapad, mint hogy ha ez tüskés akart volna lenni Az itt hangoztatott sajátságoknak majd mindegyikét az említett veszprémi bal teknőn is megismerhetjük, különösen az erős, leghátulsó borda a szemecskékkel, a széles barázda, előtte öt mellékbordával, a meredek esés a kivágással a bordázott mellső fül fölött és a többi — világosan fölismerhetők. A példány nagyságának megfelelően a hat főborda között fekvő gyengébb bordák két különböző erős szisztémába rendezvék, a melyek meglehetősen szabályosan váltakoznak egymással, úgy hogy a héj közepén a két főborda között mintegy hét mellékborda található, három erősebb másodlagos és négy, sokkal gyengébb harmadlagos. Ennek a példánynak az alapján annyit minden esetre mondhatunk, hogy az ezáltal képviselt faj a tiroli specieshez legalább is igen közel áll. Termőhelye : Veszprém, Jeruzsálemhegy. Pecten hungaricus nov. spec. VI. tábla, 2. ábra. A Pecten cfr. auris tria tus-hoz a fajok egy kis csoportja csatlakozik, a mely fajokat az jellemez, hogy erősen egyenlőtlen teknőjűek: bal teknőjük erősebben domborodott és bordákkal díszített, jobb teknőjük sokkal laposabb s csaknem bordázatlan; csupán byssus-fülüknek szokott világosabb bordázottságuk lenni. Az új faj egyetlen, előttem fekvő darabja, a melyet Pcctcn hungaricus néven írok le, kissé eltorzult, azonban egyébként meglehetős jól maradt meg; mindkét teknője meg van. Bal teknőjének 24 vagy 25 bordája van, a melyek szélesek, és laposak, sűrűen állanak', úgy hogy csak szűk barázdák maradnak közöttük, és erősségük szerint több rendszerbe különülnek. Hat főborda lép különösen elő, a melyek közül a két oldali közel áll a peremhez és kifelé még egy vagy két igen gyenge borda kiséri ezeket. A főbordák között
