A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
Bakonyi triasz-la.mel libra nchiaták. 41 a melyek a P. subalternicostatus fajunkhoz vagy igen közel állanak, vagy fajilag is azonosak ezzel, a mint erre más alkalommal behatóbban fogok rámutatni. A lombardiai Esinoban is, és pedig az Esino-mészkőben, szintén vannak közeli rokon alakok, a mint ezt STOPPANI műve 21. táblája 1., 2., 3. ábráján P. inaequistriatus GOLDF., P. Cassianus ORB . és P. diversus STOPP , nevek alatt leírt alakok tanúsítani látszanak. Hogy STOPPANI P. inaequistriatusd-nak az e nevű kagylósmész-fajhoz alig van valami köze, hogy a P. Cassianusá- nak a KLIPSTEIN-féle P. multiradiatus-\\oz, a mely valószínűleg Daonella, bizonyára semmi köze sincs, majdnem bizonyosan állíthatjuk. Hogy ezen fajok egyike vagy másika az itt leírttal fajilag megegyezik-e, azt csupán STOPPANI rövid leírása alapján, az Esino-anyag előzetes vizsgálata nélkül, el nem dönthetjük. Mindazáltal az eddig ismert bordázott esinói Pecten-alakok között — pedig azt hiszem, hogy STOPPANI ábrázolt fajainak jóformán mindegyikét megtaláltam, — egyetlen példány sem íordul elő, a mely az itt leírt fajjal azonos volna. Termőhelyei: Veszprém vidékén ez a faj igen gyakorinak látszik, és a következő termőhelyekről vannak példányaink; VII. profil g rétegei, a honnét az V. táb. 24. ábrabeli példány való ; valószínűleg a VII. profil / rétegeinek durva oolithos kőzetében is; Jeruzsálemhegy, a honnét az V. tábla 23. ábrabeli példány került elő; a veszprém—jutási vasútvonal IV. profil a—b rétegei (az V. tábla 22. ábráján) ennek a termőhelynek bekérgezett teknői többnyire ehhez a fajhoz tartoznak. Továbbá a IV. profil g rétegéből és a IV. profil mellett a kőfejtőből; a veszprém— jutási vasútvonal 1. profilja g rétegeiből, a honnét bekérgezett egyes teknők kerültek ki, és a IV. profil a—b rétegeiből, ismeretesek. Pecten janirulaeformis nov. spec. VI. tábla, 10. ábra. Ez a kicsiny, díszes faj igen közel áll a Pecten janirula m. sct.-cassiani fajhoz (Abh. XVIII. köt., 160. old., XIX tábla, 17., 18, ábrák), ugyanabba a csoportba tartozik, azonban specifice a sct.-cassiani fajtól több sajátságban különbözik. Mindenekelőtt ismételten kiemelem, hogy ezeken a triasz-alakokon — nem úgy, mint a fiatalabb, valódi janirákon — mindkét teknő csaknem egyenlő erősen domborodott. A sct.-cassiani fajon mindkét teknőnek hat erősen előreugró főbordája van. A jelenleg rendelkezésemre álló összehasonlító példányon az id. mű XIX. tábla 17. ábráján lerajzolt bal teknőn, 1 a hat főborda közül a hátulsó a legerősebb, és e között és az 5. főborda között fekvő térben nem látszik két másodlagos borda, mint a többi négy közben, hanem csupán egy mellékborda látszik ott. Hogy vájjon ez a jobb teknőre is érvényes-e, jelenleg ezt el nem dönthetem; azonban valószínűleg igen. Az idézett hely 161. oldalán adott leírást ebben a tekintetben ki kellene javítani. A Pecten janirulaeformis VI. táblája 10. ábráján lerajzolt példánya esetlegesen szintén bal teknő. Főbordái sokkal gyengébben fejlettek, mint a P. janirulá-n, úgy hogy ezek között és a mellékbordák között a különbség sokkal kevésbbé tűnik szembe. Ezenkívül a hat főborda közül csak az öt mellső fejlett, a hatodik 1 Ez a bal teknő erősen domborodott, míg a valódi fiatalabb janirákon a bal teknő tudvalevőleg lapos födélszerű.
