A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 2. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1912)
Bittner Sándor: Bakonyi triasz-lamellibranchiaták
39 hátulsó, s igen mélyre ható byssus-kivágás választja el a héj nagy részétől. A záró-perem egyenes. A héj tömött és finoman bordázott, legalább is 50—60 bordája van; alakjuk keskeny, fonalszerű ; az elválasztó közök igen szélesek, s ezekben itt-ott másodlagos bordák jelennek meg. Elmosódott növedék-vonalozottság fut át a bordákon, s elfátyolozott rácsozatot idéz elő. A hol nagyobb megtörések vannak ezekben a növedékvonalakban, ott a bordák néha lefutásukban megzavarodnak (a 18. ábrán). A byssus fülének, különösen felső széle felé, erősebb radialis bordái vannak; a hátsó fülön ilyenek alig láthatók. Megkisérelhetnők ezt a jobb teknőt a Pecten subdivisns-hoz sorozni, azonban ez azért nem megy, mert a P. transdanubialis mellső füle tetemes hosszaságú. A jobb teknő lapos alakjából ezen fölül sokkal domborodottabb bal teknőre következtethetünk, mint a P. subdivisnson. Azért tehát még előbb gondolhatnánk az alább leirandó P. Veszprimiensis alakjából valamely pecten-félére. Termőhelye : Veszprém, Pribék-kert, innen való az V. táblán 19. alatt ábrázolt teknő; Jeruzsálemhegy, ahonnét az V. tábla 18. ábrabeli jobb teknő került ki, a minek belső oldala van ábrázolva ; Lánczi-domb, a honnét kikerült darab azonban kétes, hogy vájjon ehhez a fajhoz tartozik-e. Pecten inconspicuus nov. spec. V. tábla, 20., 21. ábra. Finoman és sűrűn bordázott, csak kissé ferde faj, a mely a hosszúságnak a magagassághoz való viszonyában kissé variál; vannak ugyanis a magasság irányában nyújtottabb (20. ábra), és kevésbbé nyújtott példányok (21. ábra), a miket legalább ez idő szerint, nem választhattam szét egymástól. A bordák száma 50 és több; ezek tömötten állanak és térközeikbe mindig új bordák tolódnak be, úgy hogy borda bordát ér és tulajdonképeni bordaközti terekről nem beszélhetünk. A bordák erősségre nézve egymástól kevéssé különböznek, és az erősebb és gyengébb bordák szabályszerű változásáról szó sem lehet. A bordák fölött sűrűen álló és igen finom növedék-vonalozottság fut; egyes erősebb növedék-megtörések is előfordulnak. Csupán egészen oldalt lesz a bordázottság homályos. A héj domborulata laposas, szabályszerű, mindkét teknőn megközelítőleg hasonló. A hátsó fül a héjtól élesen el van választva, háromszögűén lemetszett, bordátlan; a mellső, a 21. ábrabeli kétteknős példányon letört fül, a basison élesen beugró növedék-vonalozottsága alapján még fölismerhető, hogy ez byssus-fül volt erős byssus-bevágással. Az ábrázolt darab bal teknője talán egy kissé domborúbb volt, mint a jobb és bordázottsága is erősebb egy kissé, mint azé. A keskenyebb alakhoz tartozó jobb héjon is (20. ábra) elárulja a tapadási hely az erősen kivágott byssus-fül lételét. Ez a faj közel áll a sct.-cassiani Pecten badioticus m. fajhoz, a mely az Abhandl. XVIII. kötete 163. oldalán, a XIX. tábla 31. ábráján van közölve, azonban a cassiani alak bordái kissé magasabbak és világosabbak, míg az itt leírt fajon igen alacsonyak és laposak. Egyébiránt a két Pecten lényegében alig különbözik egymástól, úgy hogy a cassiani Pecten, a melyből csak egy példány ismeretes, talán leghelyesebben, mint var. badiotica, az itt leírt gyakoribb fajhoz volna sorozható. Termőhelyei: Veszprém, a veszprém—jutási vasútvonal I. profiljának e, h rétegei, a honnét az V. táblán 21. ábra alatt lerajzolt példány való; a Craspedodon
